Huszonöt éve, 2000. november 20-án veszítettük el Peterdi Pált, azt az emberi és szakmai tekintélyt, akinek neve örökre összeforrt Óbuda sportéletével és a III. kerületi TVE-vel. Sportolóként indult, edzőként teljesedett ki, újságíróként és humoristaként pedig országos ismertségre tett szert – de bármerre járt, bármit csinált, mindig visszatért ahhoz a közösséghez, amely meghatározta az életét: Óbudához.
Gyerekként – édesapja révén – a TVE pályáin találkozott először a sporttal, és hamar fülig szerelmes lett a vizes világba. A vízilabda és az úszás iránti rajongása végigkísérte életét, már alig húszévesen, 1948-ban a III. kerületi TVE vízilabda-csapatának edzőjeként dolgozott. Amikor a pólószakosztály megszűnt, teljes erővel az úszók felé fordult, és évtizedeken át vezette a szakosztály munkáját, de foglalkozott öttusázókkal is. Generációkat indított el az úszás és a vízilabda világában: tanítványai közül többen bajnoki címekig jutottak, de még többen idézik fel ma is azt az „atyai” odafigyelést, amellyel a vízen túl az életre is nevelte őket. Pár napja korábbi növendékei vették fel a kapcsolatot Klubunkkal, arról érdeklődve, hogy készül-e bármilyen megemlékezés Peterdi Pálról. Ez is tökéletesen mutatja, hogy Peterdi Pál nem pusztán edzőként, hanem sokkal inkább pedagógusként, emberként mit jelentett tanítványai számára.
Hogy mennyire szívén viselte a Kerület történetét, a Klubot, és hogy mennyire ő maga jelentette a TVE-életérzést, azt a Garasi Lajos jegyezte 110 év Kék-Fehérben című kötet előszavában leírt sorai mutatják meg a legjobban:
„Bocsánat, hogy az öregember közbeszól, de nekem opcióm van a Kerületre. Mondhatnám: részvénytöbbségem. (…) Az elsők – meghatározzák az ember életét, jelentős események. Az első randavú, az első csók… tetszik érteni… Első pólómeccsemet természetesen szintén a TVE égisze alatt játszottam, s az első meccsemen – láss csodát! – belőttem életem első gólját. (…) Persze, hogy a mennyekben éreztem magam – öt teljes másodpercig. Aztán kiderült, hogy az ügy érvénytelen, kornerből nem lehet gólt elérni a pólóban. (…) Tíz évvel később pólóztam a Kerület OB I-es csapatában is, aztán 18 évig edzőként sültem-fagytam az öreg Csaszi partján. Remek figurák, nagyszerű lányok-fiúk kerültek elő abból a tolongásból: válogatott, olimpiai helyezett, országos bajnok, rekorder úszók, tusázók: Korényi Olga, Csizmadia Ibolya, Csörgey Erika, Horváth László… Mindez persze már történelem. (…) A lényeg azonban nem csak ez. A lényeg talán az, hogy aki valaha belepottyant az öreg Csaszi vízébe, aki szippantott a mi Óbudánk levegőjéből, jószerével nem szabadulhat többé a három betű – TVE – bűvöletéből.”
Ez a vallomás nemcsak személyes történet, hanem pontos látlelet arról is, miért vált Peterdi Pál a kerület egyik legmeghatározóbb (sport)alakjává.
A sport iránti kíváncsisága ugyanakkor nem korlátozódott csupán az uszodára. Szenvedélyesen szerette a teniszt is, aktív szerepet vállalt a helyi teniszközösség formálásában. De a mindennapi mozgás fontosságát is a szívén viselte: a hazai kocogómozgalom egyik első ismert alakja lett. Legendás mondata – „A láb mindig kéznél van” – pontosan mutatja egyszerre játékos és előremutató szemléletét. Tudta, hogy a futás a legegyszerűbb, mégis az egyik legerősebb út az egészséghez, és ezt humorral, emberséggel próbálta átadni mindenkinek.
Újságíróként ugyanolyan meghatározó alak volt, mint edzőként. Írt a Népsportnak, a Képes Sportnak, a Labdarúgásnak, öt olimpiáról tudósított, és közel negyven könyv fűződik a nevéhez, többek között a 100 évnek is egy a vége – a III. kerületi TVE története, 1887–1987 című kötet is, amely klubunk történetét hozza közelebb az olvasóhoz. Az igazi nagybetűs polihisztor, Peterdi Pál a sport mellett a humor világában is otthon volt: rádiós és televíziós szereplései, különösen a „Tücsök és bogár” című rovata, országos népszerűséget hoztak neki, munkásságát Karinthy-gyűrűvel is elismerték.
Természetesen a megemlékezés – még ha ünneprontónak tűnik is – nem lenne teljes, hiteles pedig végképp nem, ha nem ejtenénk szót Peterdi Pál életének és munkásságának sötét foltjáról: az ügynökmúltról. Peterdit 1965-ben vették fel az állambiztonság titkos állományába, és ettől kezdve ügynöki tevékenységet folytatott.
Ez az írás azonban sokkal inkább szól és tiszteleg Peterdi Óbudáért és a III. kerületi TVE-ért végzett munkája előtt. Mert Peterdi Pál egész élete Óbudáért és a Kerületért szólt. Nemcsak eredményei, könyvei és tudósításai miatt emlékezünk rá, hanem azért is, mert egész személyiségével egy olyan sportkultúrát épített, amelyben a közösség, a nevelés és a mozgás öröme állt a középpontban. Munkássága ma is az óbudai sporttörténet egyik legfontosabb pillére.
