Hajrá Kerület, első a becsület!

Büszkeség! Az olimpiai bajnok férfi magasugrókhoz hasonlóan, megosztoztak az aranyérmen fiatal atlétáink

Gyönyörű történet, erről (is) szól a sport!

A hét elején rendezték az Országos Diákolimpiát, amelyre két fiatal atlétánk is kvalifikálta magát. Gergely Dalma és Kovács Eliza magasugrásban mutatta meg tehetségét és végül mindketten aranyéremmel tértek haza. Ehhez persze az is kellett, hogy ne csak sportemberi, de fiatal koruk ellenére emberi kvalitásaikat is megcsillogtassák.

Akik jártasak az atlétikában, azoknak bizonyára megvan a tokiói olimpia férfi magasugró döntője. A finálé az olasz Gianmarco Tamberi és a katari Mutaz Barshim különcsatáját hozta, a két klasszis fej-fej mellett küzdött az aranyéremért. Hasonlóan, ahogy a hétvégi Diákolimpián két kiváló fiatal atlétánk, Gergely Dalma és Kovács Eliza. A tokiói döntőben az olasz kiválóság hasonlóan teljesített, ahogy a szám kétszeres olimpiai ezüstérmese, Barshim. A 237 centiméteres magasságig hibátlanul ugrottak mindketten, a 239-es magasságot viszont nem sikerült teljesíteniük. A szabályok ilyen esetben két lehetőséget adnak, vagy addig ugranak a felek, amíg nincs győztes, vagy a szétugrás helyett közös megegyezéssel két aranyérmest avathatnak. Barshimék végül kezet ráztak és együtt álltak fel a dobogó legmagasabb fokára. Pont úgy, ahogy Dalma és Eliza a Diákolimpián.

Fiataljaink nagyon stabilan, minden magasságot elsőre ugrottak át. Következett a 148 centi, ekkor az ellenfelek már kiszálltak a versengésből, csak Dalma és Eliza volt már versenyben. Ezt a magasságot is sikerrel vették, majd következőre már a 152 centiméterrel próbálkoztak. Ezen a magasságon már egyiküknek sem sikerült átjutnia, így holtversenyben álltak az utolsó ugrás után. A szabályok értelmében nekik is lehetőségük lett volna a szétugrásra, illetve a megosztott bajnoki címre. Amikor mindezt tudatták a lányokkal, akkor ők egymásra néztek és egyszerre mondták, hogy megosztoznak a címen.

„Öröm volt látni, hogy a két lány, ennyire egy csapatként gondolkodik, még úgyis, hogy most nem az egyesületükért, hanem az iskolájuk dicsőségéért versenyeztek. A dobogón állva megmutatták, hogy mennyire elismerik egymás eredményét és munkáját, amit a közös edzéseken végeznek. Nagyon büszkék vagyunk rájuk” – beszélt érthető büszkeséggel versenyzőiről szakosztályvezetőnk, Hoffmann Teréz.

Gratulálunk a lányoknak az aranyéremhez és a sportemberi magatartáshoz egyaránt!

További bejegyzések