Gyöngyössy Anikó, olimpiai bronzérmes csapatkapitányunk jelenleg a jól megérdemelt pihenőjét tölti, ami rá is fért, hiszen egy nagyon hosszú idényen van túl – ő is, és a csapat is. A mögöttünk hagyott szezont nyugodtan nevezhetjük történelminek, hiszen csapatunk – a klub történetében először – a hazai bajnokság mellett a nemzetközi kupaporondon is érdekelt volt, ráadásul nem várt sikerrel zárta a szereplését. Rutinos centerünk a következő bajnoki idénynek is nekivág, és már megszámolni is nehéz, hányadik felkészülési időszak vár rá. A motiváció azonban továbbra is adott számára – ráadásul az új szezon egy új szerepkört is tartogat Maci számára.

Az OB I-es bajnokság viszonylag hamar véget ért, ám vezetőedzőnk, Lukács Dénes levezetőedzésekkel nyújtotta meg az idényt. Jelenleg a kerettagok pihenőidejüket töltik, ám ez is lassacskán a végéhez közeledik, hiszen a lányok a napokban kézhez kapták azt az igen komoly programot, amelyet egyéni felkészülésként – két héten keresztül – kell végezniük, hogy kellően felkészülten érkezzenek a júliusi újrakezdésre.

„Nagyon jól telik a nyár, nem panaszkodom. A bajnokság viszonylag hamar véget ért, de még maradtunk azért átmozgatni. Most egy kicsit sűrűbb lesz számomra az előttem álló időszak, több teendőm van és lesz is a jövőben, köszönhetően az új feladatkörnek” – beszélt a holtidényből eltelt időszakról olimpiai bronzérmes csapatkapitányunk.

Fentebb már említettük, hogy történelmi szezont futottak a lányok: a bajnokságban második alkalommal sikerült sorozatban a felsőházban zárni, míg az igazán kiugró teljesítményt a nemzetközi kupaporondon nyújtotta a csapat. Adódik a kérdés: csapatkapitányként Gyöngyössy Anikó hogyan értékelné az idényt?

„Valóban egy igazán jól sikerült szezonon vagyunk túl. Rengeteg mindent tanultunk az idény során. A nemzetközi szereplés rengeteget adott a csapatnak, hiszen különböző élethelyzetek miatt ugye sokan nem éltek még át hasonlót korábban. Nagyon hasznos volt! Én úgy érzem, hogy az őszi szezon során sikerült kihozni magunkból a maximumot, úgyhogy én mindenképpen pozitívan értékelem az idényt, és azt gondolom, hogy mindez egy nagyon jó alapja lehet a következő bajnokságnak. Én minimum ugyanazt a szereplést várom magunktól, mint idén. Persze tisztában vagyok azzal, hogy nagyon nehéz megugrani egy következő lépcsőfokot, ahogy az sem lesz egyszerű, hogy megtartsuk a jelenlegi szintet. Azt gondolom, hogy ha le tudjuk hozni ugyanazt a szintet az új idényben, mint a legutóbbi során, akkor elégedettek lehetünk.”

A beszélgetés során elkezdtük számolgatni, hogy vajon hányadik felkészülési időszaka előtt áll Maci, aki – miután fejben gyorsan összeszámolta az idényeket – arra is választ adott, hogy honnan merít folyamatosan motivációt ahhoz, hogy szezonról szezonra a legmagasabb szinten tudjon teljesíteni.

„24 éve vízilabdázom, tehát a huszonnegyedik felkészülésemet kezdem. De ugye a nyarak a válogatottal teltek hosszú éveken át, az pedig – mint tudjuk – egy újabb felkészülést jelentett, szóval szerintem egy ilyen 40 körüli az a bizonyos szám.”

És ami a motivációt illeti…

„Természetesen nem múltak el ezek a felkészülési időszakok sem hullámvölgyek nélkül, de én nagyon szeretek vízilabdázni. Mindig látok egy új motivációt magam előtt, legyen szó a játékról, vagy a csapattársakról, vagy a társaimnak való segítségről. Amikor új csapattársak érkeznek, az is motiváló, hiszen nekik is szükségük van a segítségre. Vagy ha egy fiatalabb játékosban meglátom a tehetséget, vagy azt, hogy miben tudok neki segíteni annak érdekében, hogy kihozza magából a maximumot – az is motiváló. De legfőképpen ugye a játék ad motivációt, mert – ahogy mondtam – nagyon szeretek vízilabdázni, és maga a sport, illetve a sport felé támasztott alázat, ami engem előre visz.”

Új feladatkör

Motivációt természetesen sok mindenben lehet találni – így akár egy új feladatkörben is. Nos, ezen a téren is hoz változást Maci számára az új idény, hiszen a jövőben ő látja majd el serdülő- és ificsapatunk vezetőedzői feladatait.

„Először Lukács Dénes keresett meg, hogy érdekelne-e engem az edzősködés, mert vihetném a serdülő- és ificsapatot. Nagyon megtetszett a lehetőség, hiszen szerintem rengeteg tehetség van nálunk, akikkel lehet – és kell is – foglalkozni. Ezt követően szakosztályvezetőnkkel, Kisteleki Dórival egyeztettünk, és hamar megállapodtunk. Játékosként hosszú évek óta vagyok része a vízilabda világának, most pedig edzőként kaptam lehetőséget, amit nagy megtiszteltetésnek és felelősségnek érzek. A sportág rengeteget adott nekem: megtanított kitartásra, fegyelemre, csapatmunkára – és most úgy érzem, eljött az idő, hogy ezt továbbadjam a fiataloknak.
Mindig is érdekelt, hogyan lehet másokat motiválni, fejleszteni, és hogyan tudom segíteni őket abban, hogy ne csak jobb játékosok, hanem erősebb személyiségek is legyenek. A saját tapasztalataim sokat segítenek ebben – pontosan tudom, milyen érzések és kihívások kísérik egy fiatal sportoló mindennapjait. Ugyanúgy emlékszem azokra az edzői mondatokra, amik felemeltek, mint azokra, amikből később tanultam, hogyan érdemes máshogy közelíteni.
Edzőként szeretnék következetes, ugyanakkor nyitott lenni. Fontos számomra a csapatkohézió, az egyéni fejlődés és a mentális erősítés is. Tisztában vagyok vele, hogy az átállás játékosból edzői szerepbe különösen érzékeny – főleg, hogy vannak játékosok, akikkel most is együtt fogok edzeni. De már a kezdetektől szeretném tisztázni: most más szerepben vagyok jelen. Hiszem, hogy a kölcsönös tisztelet és a tiszta kommunikáció hosszú távon meghozza a gyümölcsét.
A célom rövid távon, hogy egy fegyelmezett, összetartó csapatot formáljak, ahol mindenki érzi, hogy számít. Hosszú távon pedig az, hogy ezek a játékosok szeressék a vízilabdát, és akár évekkel később is úgy emlékezzenek vissza, hogy ez egy meghatározó időszak volt az életükben – szakmailag és emberileg is.”

Gyöngyössy Anikó és csapata július 28-án kezdik meg a felkészülést az új idényre – addig a fiatalok is pihenhetnek. Utána azonban indul a közös munka.

„Napi két víziedzéssel, illetve konditermi foglalkozással megyünk neki a felkészülésnek. Ezen kívül nagyon nagy hangsúlyt szeretnék fektetni a sérülésmegelőzésre is. Én a mai napig azért tudok sportolni, mert erre nagyon odafigyelek – és bár annak idején nekünk későn tanították meg mindezt, de ha ők ezt tudni fogják, akkor nagyon sok minden megelőzhető. Fájdalommentesen sokkal könnyebb játszani, meg élvezni azt, amit csinálunk, úgyhogy ezen nagy hangsúly lesz – talán nagyobb, mint a korábbi években. Szóval beállunk a munkába: keményen, de jó hangulatban.”