Egy korszak lezárul a III. kerületi TVE vízilabda-szakosztályának életében: távozik Hajdú Róza

Lezárul egy korszak a TVE vízilabda-szakosztályának történetében, távozik ugyanis Hajdú Róza csapatunktól. A 25. születésnapját idén márciusban ünneplő játékos, akit klubon belül mindenki csak Róznak hív, az OB I-es kezdetek óta, azaz 2019 óta erősítette a III. kerületi TVE-t.

Habár Róz sosem tartozott a leghangosabb, legvehemensebb játékosok közé, csapaton belül betöltött szerepe a medencében és az öltözőben is meghatározó volt. Tagja volt a Magyar Kupában bronzérmet szerző és ezzel klubtörténelmet író csapatnak, ahogy természetesen az újabb mérföldkövet, a nemzetközi kupaszereplést elérő együttesnek is oszlopos tagja volt. Ki ne emlékezne az athéni EK-mérkőzésen az Egernek lőtt öt góljára… Nem ok nélkül hivatkoztunk rá több posztban is úgy, mint csapatunk „babaarcú gyilkosa”, köszönhetően többek között a rá jellemző, ütemtelenül, laza csuklómozdulattal, nem erőből, sokkal inkább finom technikával, finesszel ellőtt labdáira, amelyeket rezzenéstelen arccal vágott az ellenfelek kapujába.

TVE: Nagyon furcsa érzés egy búcsúinterjút készíteni veled, hiszen az OB I-es kezdetek óta itt vagy, tehát egy komoly korszak zárul le nemcsak a klub, de a te életedben is a távozásoddal.

Hajdú Róza: Az érzés, amit érzek, az szomorúság, mivel nagyon sok időt töltöttem itt, és mindig, amikor a TVE-re gondolok, úgy fogok majd visszaemlékezni a klubra, mint az én nagybetűs „Csapatomra”, hiszen itt lettem igazán OB I-es játékos. De a másik oldala ennek az érmének az izgalom, mert mégiscsak ezután a hosszú idő után ez egy nagy változás lesz.

TVE: Nem árulunk el nagy titkot azzal, hogy a SOTE együttesében folytatod, ami számodra igazából egy teljesen érthető váltás.

H.R.: Valóban, a SOTE csapata nekem testhez áll, hiszen a Semmelweis Egyetemen tanulok immár 4. éve, és közeledve a tanulmányaim befejezéséhez szeretnék egy kicsit jobban a szakmai fejlődésemre koncentrálni, és több időt/energiát szentelni a fogászatnak. A SOTE csapata alacsonyabb osztályban szerepel, illetve kevesebb az edzésszám, ezért esett erre a választásom.

TVE: Egy ilyen hosszú időszakot nehéz összefoglalni, pláne kiemelni egy-egy emlékezetes pillanatot, ám kegyetlenek leszünk hozzád, mégis ezt kérnénk.

H.R.: Valóban nehéz kiemelni egyet, vagy hogy melyek a legemlékezetesebb élményeim a klubban. Talán a tavalyi szezonból az Európa-kupa athéni minitornáján az Eger elleni mérkőzésünk, ahol öt góllal segítettem hozzá a csapatot a továbbjutásunkhoz a sorozatban.

TVE: Rengetegen megfordultak csapatunkban ezalatt a 7 év alatt, a sportág legendáitól kezdve egészen olyan játékosokig, akik fiatalként érkeztek, de nálunk teljesedett ki a pályafutásuk. Hogyan gondolsz vissza ezekre a csapatokra, a játékostársakra?

H.R.: Nagyon sok embert ismerhettem meg, mint csapattárs, és az állandó mindig én voltam. Talán ez az egy nehézsége volt ennyi időt egy klubban eltölteni, hogy nagyon nehéz volt olyan csapattársaktól is megválni az évek során, akiket nagyon szerettem. Rengeteg klasszissal – Kisteleki Dórival (Buresz), Drávucz Ritával – volt alkalmam együtt játszani, és rengeteg tapasztalatot szerezhettem, amit tudtam kamatoztatni. Most úgy érzem, az idei szezon csapatától a legnehezebb elbúcsúzni, de talán minden csapattól ugyanennyire nehéz lett volna, ha nem nehezebb. Örömömre szolgált, hogy ennek a kis családnak egy ideig a részese lehettem, és egy kis része a szívemnek mindig kék-fehér marad!

Végezetül mi mást is mondhatnánk, mint, hogy köszönünk mindent, Róz, amit a III. kerületi TVE-ért tettél eddigi pályafutásod során, karriered új szakaszához pedig sok sikert és jó egészséget kívánunk!