Az év végén megszokott dolog, hogy egyfajta számadást készítünk az adott esztendő sikereiről, kudarcairól, az elvégzett feladatokról, vagy a megfogalmazott célokról. Ezúttal is hasonlóval készültünk: az NB III. Észak-Nyugati csoportjának 7. helyén álló csapatunk vezetőedzőjével, Harmati Tamással ültünk le egy hosszabb beszélgetésre, amely során értékeltük a magunk mögött hagyott hónapokat és főként az őszi szezont.

„Ez egy olyan kiemelten fontos időszak, ahol elemezni tudjuk és tudtuk az utóbbi heteket és ebből kiindulva alakíthattuk ki a következő időszak programját akár átigazolások, akár edzések, akár a felkészülési program terén” – kezdte vezetőedzőnk, aki kezdésből egy vaskos dokumentumot mutatott be: az őszi szezon értékelését tartalmazó összeállítást.  

„Azért ilyen vaskos, mert sok benne a kép” – kezdte egy tréfás felütéssel vezetőedzőnk, majd komolyra fordította a szót és betekintést adott a valóban igen tartalmas, nem csupán csapatszintű statisztikai elemeket tartalmazó szakmai anyagba. „A csapatszintű elemzés mellett szerepel benne egyéni elemzés is, illetve idén próbáltunk nagyon sok olyan statisztikát készíteni, amit mi magunk viszonylag könnyen meg tudunk csinálni, de mégis hasznos és tud nekünk utat mutatni, hogy miben fejlődtünk. Az így kapott adatok pedig mindenre nagyon rávilágítanak és nagyon tisztán lehet látni azt, hogy miért alakultak így az eredményeink.”

A nyári ankéton elhangzottak alapján a csapattal szemben konkrét elvárás nem lett megfogalmazva, ám ennek ellenére úgy vágott neki a szakmai stáb és a keret a szezonnak, hogy minden meccset meg akar nyerni. Több változás is történt a keretben a holtidény során, sokan távoztak a nyáron, míg az érkezők esetében elmondható, hogy kifejezetten posztokra és konkrét karakterű játékosokat igazoltunk. Harmati Tamás saját bevallása szerint félévről félévre gondolkozik, hiszen, ha a fejlődés folyamatos, akkor annak a vége valami nagyon jó lehet – most is ezzel az elhatározással várta az őszi szezont.

„A játékstílusunkon nem változtattunk, ugyanúgy szerettünk volna támadólag fellépni, sok helyzetet kialakítani, mint az előző évadban és ez a statisztikák szerint egyébként sikerült is. A keretünk nagyjából az első négy forduló után alakult ki teljesen, több olyan játékos érkezett, akinek a tavalyi éve nem volt túl jó, hiszen sokat hiányoztak, kevesebb mérkőzést játszottak. Nekik idő kellett, míg felvették a ritmusunkat, a mindennapjainkat, ezért tőlük nem lehetett elvárni azt, hogy egyből különbséget jelentsenek. Ha megnézzük, az első négy fordulóban nagyon sok gólt kaptunk akár felépített támadásból, direkt támadásból, átlövésből, vagy éppenséggel kontrából. A negyedik forduló után viszont változott a helyzet, 13 mérkőzés alatt mindössze 7 ilyen gólt kaptunk. Ez azt mutatja, hogy összeálltunk és nagyot javult a védekezésünk, az új játékosok jól be tudtak épülni. Sajnos azonban az elemzés arra is rámutat, hogy mindezek ellenére miért nem voltunk annyira eredményesek ebben az időszakban: rengeteg gólt kaptunk pontrúgások után.”

A tavalyihoz képest a mostani őszi szezonban jóval több gólt szereztünk, a 36 találat ráadásul az egész csoportot nézve a legtöbb. Harmati Tamás szerint itt is megmutatkozik, hogy sikerült karaktereket igazolni.

„Azt gondolom, ha a keretből mindannyian egészségesek, akkor mi egy nagyon erős, stílusosan játszó, támadó, minőségi csapat vagyunk. Sajnos több olyan sérülés is közbejött, amivel nem lehetett számolnunk, és ami átírta egy kicsit a forgatókönyvet. Cseszi, Vankó Imi és Bencze Márk sérülése is érzékeny veszteség volt, Benyó a 7. fordulóig 8 gólt szerzett, remekül vette fel a ritmust, gyorsan összeszokott a társakkal. Pótlásuk nem volt könnyű feladat a szűk keret miatt, ezért sokszor olyan fordult elő, hogy több játékos is más szerepkörben tűnt fel.

Mint mindig, ezúttal is kiemelt cél volt csapatunk számára a fiatalok szerepeltetése. Az előző szezonban is többen bebizonyították közülük, hogy lehet rájuk számítani, és most is hasonló a helyzet – a 18 éves Árva Bence például a 2. helyen áll a házi góllövőlistán, de rajta kívül is sok fiatal szerepet kapott a csapatban.

„Fontos célkitűzése a klubnak, hogy a fiatalokat támogassa és segítse a pályafutásukban, úgyhogy nekünk az a feladatunk, hogy jól készítsük fel őket és úgy versenyeztessük őket, ahogy az a legjobb a fejlődésük szempontjából. Árva Bencével, Pálvölgyi Patrikkal és Simon Szabolccsal nyilván kiemelten lehet foglalkozni, hiszen volt már NB III-as rutinjuk az előző szezonból, és most is sok játékpercük van. Folyamatosan kell emeljük a nyomást az esetükben, így kapunk képet arról, hogy mire képesek felnőtt szinten. Zajtai Szilád és Zsembery Áron nyáron kerültek fel hozzánk saját utánpótlásunkból, ők az út elején járnak, nekik is folyamatosan adagolva kellett adnunk a terhelést a mérkőzéseken, és nagyon szépen haladnak” – mondta vezetőedzőnk, majd kitért arra, hogy a csoportunkban szereplő bajnoki ellenfelekhez képest hogyan alakul nálunk a fiatalok szerepeltetése:

„Amelyik csapatoknak feljutási céljai vannak, ott a fiatalok játékpercei minimálisak. Kötelezően ugye 90 percet kell fiatalkorú játékosnak a pályán töltenie, nálunk ez a szám 194 perc/meccs. Így jön ki az átlag, de összesen 3309 percet töltöttek a pályán a fiataljaink az őszi szezon során, ami egy igen komoly szám.”

Vezetőedzőnk ezt követően a legnagyobb hiányérzetéről is beszélt.

„Nagyon sajnálom azt, hogy bejöttek a sérülések, amik a csapatot sújtották és mélyen érintették. Több játékosunk – ráadásul meghatározó játékosokról beszélünk – is hiányzott sérülés miatt, ez pedig a minőségünkre nagyon nagy kihatással volt, és amint mondtam, játékrendszert is kellett változtatnom emiatt. Ezek olyan szerencsétlen sérülések, amik tavaly nem voltak, és amikkel nem igazán tudtunk mit kezdeni, az ilyen helyzetekre nincs hatásunk. Ugyanakkor akad, amire van. Ilyen például, a rögzített játékhelyzetek levédekezése, ezekben mindenféleképpen fejlődnünk kell.

Hála az égnek azért pozitív dolgokról is lehet beszélni, vezetőedzőnk ki is emelte azokat a pontokat, amelyekkel kifejezetten elégedett.

„Lehet, hogy furcsán hangzik ennyi kapott góllal a hátunk mögött, de azt gondolom, a védekezésünk az 5. fordulótól nagyon jól nézett ki. Büszkék lehetünk arra is, hogy nagyon sok gólt szereztünk, viszont hiányérzetem is van részben, mert rengeteg helyzetet hagytunk ki. Átlagosan háromszor annyi lehetőséget dolgozunk ki, mint az ellenfelek, viszont mi csak 40%-osan tudjuk kihasználni ezeket, míg a riválisaink esetében ez a szám átlagosan 60%. Elégedett vagyok azzal is, hogy nagyon jól szervezzük a támadásokat, és amit gyakorlunk az edzésen, az megjelenik a mérkőzésen.

Voltak emlékezetes meccsei ennek a szezonnak pozitív és negatív szempontból is – arra kértük Harmati Tamást, hogy ezek közül emeljen ki néhányat.

„Az 5. fordulótól számítva van két-három mérkőzés, ami nem tetszett, míg a Kisvárda elleni kupameccs kifejezetten extra volt. Teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk az NB II-ben mára magára találó csapatnak, amire büszke vagyok, arra pedig pláne, hogy nagyon sok fiatal játszott nálunk. Jól emlékszem, a 120 percet már öt fiatallal a pályán fejeztük be. Nagyon jó volt látni, hogy mit hozott ki ez a meccs a játékosokból, ott igazán versenyképesek, felszabadultak voltak, és feszegették a határaikat. A mai futballban a szervezettséggel, hozzáállással lehet kompenzálni a minőségi különbséget, és erre jó példa volt ez a mérkőzés

Az év ezen részében már javában zajlik a felkészülési időszak tervezése, de ilyenkor számot lehet vetni és adódik a kérdés, hogy akkor most félig üres vagy félig teli az a bizonyos pohár?

„Ha a tavalyihoz hasonlítom az idei évet az eredményesség szempontjából, akkor ez a szezon eddig nem sikerült olyan jól, hiszen tavaly sokáig versenyben voltunk minimum a dobogóért. Itt most nem az volt, hogy felültünk egy jó hullámra és az vitt minket, hanem folyamatosan jöttek olyan problémák, amiket közösen kellett megoldanunk. Nehéz helyzetekből kellett felállnunk, de ismerjük a csapatot, tudjuk, mi a sajátosságunk egyénileg és közösség szintjén is, így mindig újabb és újabb motivációt találtunk. Büszke vagyok, hogy ez a társaság most így végzett, függetlenül attól, hogy volt két-három nagyon nehéz mérkőzésünk. Tisztában vagyok azzal, hogy a szurkolókat bántja, hogy eredményességben nem mindig mutatkozott meg a belefektetett munkánk, minket is bánt, de senkire nem lehet egy rossz szavam sem. Egy mérkőzést leszámítva mindig megtapsolták a csapatomat a szurkolók, még akkor is, amikor az eredmény nem úgy alakult, ahogyan azt szerettük volna. Azt gondolom, hogy ilyenkor értékelik azt, amit a pályán beletettünk. Nyilván mindenki az első pillanattól a jó helyezésekért akart játszani, de amikor a sok hiányzó miatt újra kellett kalibrálni az egészet, lényegében úgy kellett megtanulnunk eredményesnek lenni, mint egy középcsapatnak. Ebben a folyamatban az egységnek nagyon nagy szerepe van, ezért sokat foglalkoztunk azzal, hogy egységesek, szervezettek és motiváltak legyünk. Ez azért többé-kevésbé sikerült is.”

Ami a felkészülési időszakot illeti, a szezon ezen részében természetesen a szurkolókat az a kérdés izgatja leginkább, hogy a keret összetétele hogyan alakul majd.

„Egyelőre csak azt tudom mondani, hogy lesznek távozó és érkező játékosok is. Próbáljuk tovább építeni a csapatot, ugyanúgy konkrét, karaktereket szeretnénk behozni és konkrét posztra szeretnénk igazolni.

Az NB III-as szezon befejeződött ugyan, ám az utánpótlás még december közepéig edzésben maradt, volt akikre még bajnoki is várt. Harmati Tamás és segítője, Czvitkovics Péter kihasználva az alkalmat edzést vezetett U17-es és U19-es csapatunk számára, amely abból a szempontból is hasznos volt, hogy felnőtt együttesünk edzői pontosabb képet kaphattak így a fiatalokról.

„Nyilván nekik új inger volt, hogy az első csapat szakmai stábja tartja számukra az edzést. Nagyon szépen helyt álltak és nagyon élvezték. Levezető időszakhoz képest pörgős edzés volt az U17-tel, és az U19-esek is rájöttek mit miért kértünk, ezt pedig később, a nagyobb területű játékokban nagyon jól tudták alkalmazni. Jól nézett ki, amit csináltak. Biztosan lesz több olyan játékos is, aki lehetőséget kap arra, hogy elkezdje a felkészülést az első csapattal, aztán csak rajtuk múlik, mekkora szeletet kapnak a tortából.”

A beszélgetés szakmai részének a vége felé vezetőedzőnknek azt a kérdést is feltettük, hogy ha majd nyáron, a bajnokság végén ismét leülünk egy ehhez hasonló értékelésre, mivel lenne elégedett?

„Amíg tudjuk, mi miért történik a pályán, addig nincs probléma, és ha tisztában vagyunk vele, kitől mit várhatunk az adott mérkőzésen, rendben mennek a dolgok. Hogy minek örülnék a végén? Nyilván annak, hogy a fiatal játékosok ugyanilyen fejlődésen menjenek keresztül, tehát tartsák ezt az irányt. Örülnék, hogyha kevesebb gólt kapnánk pontrúgásokból, ha a védekezésünk ugyanilyen stabil vagy még stabilabb lenne a mezőnyben, és annak is, ha jobban tudnánk befejezni a támadásainkat.”

Természetesen az év végéhez közeledve a pihenés is fontos szerepet játszik. Adódik a kérdés: hogyan várja Harmati Tamás az ünnepeket?

„Általában megnyugtat, amikor úgy tudok elmenni pihenni, hogy én és a családom is büszkék lehetünk arra, amit én abban a félévben elértem vagy letettem az asztalra. Most ebben van egy kicsi hiányérzetem a helyezésünk miatt, de ha azt nézem, hogy a fiatal játékosok mennyit fejlődtek, akkor viszont mégis nagyon büszkék lehetünk a stábbal és az egész klubbal együtt. Lezárásról, leállásról nehezen tudok beszélni, mert ilyenkor készítjük elő a következő időszak feladatait, terveit és azon gondolkodunk, hogyan tudunk erősebbek lenni, de azért nyilván van pár olyan nap, amikor teljesen elengedek mindent, és tényleg csak a családdal vagyunk együtt.”

Ami pedig a felkészülési menetrendet illeti, több edzőmeccsel készül majd a csapat a tavaszi idényre. Ezek közül az első felkészülési összecsapásunk január 25-én, szombaton 11 órakor lesz, akkor hazai pályán a Pénzügyőrt fogadjuk.

(Képek: Szabó Péter)