Kezdjük az elején. Hosszú év és hosszú félszezon van mögöttetek, főleg, ha belevesszük a nyári felkészülési időszakot és a horvátországi tornát. Az előző idény után milyen várakozásokkal tekintettél, tekintettetek a mostanira?
Egy új szezon mindig valahol az előző idény második felében kezdődik, és az az igazság, hogy május-június magasságában még nagyon nem néztünk ki jól. Elég sok távozó játékosunk volt, továbbtanulás és egyéb okokból kifolyólag értékes és jó minőségű játékosok távoztak tőlünk – elég csak Kudella Pannára gondolni, aki Olaszországból kapott profi szerződést. Nagyon nehéz volt az eleje, és nagyon nehéz volt a nyárnak a kezdete, amire összeraktuk Bárány Attilával ezt a csapatot. Amikor viszont összeállt, akkor már úgy gondolom, hogy komolyabb célokat, komolyabb terveket kezdhettünk szövögetni, mert látatlanban is azt lehetett mondani, hogy ez a csapat alkalmas lehet az előrelépésre az előző szezonhoz képest, amikor hetedikek lettünk. Valóban hosszú idő telt el nyár óta, hiszen július közepén kezdtük a felkészülést, részt vettünk felkészülési tornán, ott volt Magyar Kupa, mégsem érzem teljesnek az egészet. A válogatott kötelezettségei, edzőtáborai miatt meg kellett szakítani a szezont, nem tudtuk lejátszani a teljes őszi idényt. Alapvetően úgy gondolom, hogy belefért volna még jó néhány mérkőzés számunkra és mások számára is, de majd valamikor tavasszal pótoljuk az elmaradt meccseket.
Térjünk ki fél mondat erejéig arra, hogy elég sok új játékos jött nyáron, kicserélődött a keret. Hogyan történt a játékosok kiválasztása, miért éppen azokat a játékosokat hívtátok Óbudára, akikkel végül megállapodtatok, és mi volt a fő szempont velük kapcsolatban?
Ma már mondhatjuk azt, hogy sikeres, működőképes változások voltak – annak ellenére, hogy értelemszerűen egyáltalán nem voltunk boldogok a távozó játékosok miatt. Persze abszolút megértettük azt, hogy távozik Panna, Torkos Tamara, aki az Egyesült Államokból kapott nagyon komoly ösztöndíjat, vagy épp Pápai Barbi, aki Nápolyba ment egyetemre tanulni. A választás mindig két dolgon múlik. A legfontosabb, hogy milyen lehetőségeink vannak, milyen lehetőségeket tud biztosítani számunkra a klub, miben gondolkozhatunk – sportról beszélünk, nyilvánvaló, hogy a tapasztalat, a rutin, esetlegesen a korábbi válogatott múlt azért más-más kategóriába helyez játékosokat, és amikor tárgyalunk, ezeket nyilvánvalóan figyelembe kell vennünk. Nekünk elsődlegesen arra volt lehetőségünk, hogy a bajnokságban hátrébb végzett csapatokból kezdjünk el olyan értékes játékosokat keresni, akik akkor, hogyha megfelelően edzünk, fel tudják, vagy képesek lehetnek felvenni azt a ritmust, amit a TVE képvisel, vagy azt a ritmust, ahova a TVE szeretne eljutni. Ha megnézzük az igazolásainkat, akkor megállapíthatjuk, hogy azok közül, akik érkeztek és nagyon sokat hozzátettek most az őszi szezonban a csapatunk játékához, tulajdonképpen senki sem bajnokesélyes vagy top 4-es csapatból érkezett. Talán Gresó Luca az egyetlen kivétel, aki való igaz, hogy a Ferencvárosból jött, de ott tulajdonképpen egyáltalán nem kapott játéklehetőséget – rajta kívül a Győrből, a Tatabányából vagy a Szegedből hoztunk játékosokat, akik eredményességet tekintve mögöttünk voltak a tabellán.
Az új érkezők közül ki a legkellemesebb meglepetés számodra? A mutatott játékon túl ki az, aki a leggyorsabban tudott beilleszkedni, akit a leggyorsabban fogadtak el a többiek, és aki a leggyorsabban át tudta venni a te követelményeidet, kéréseidet?
Szerintem mindenkivel kapcsolatban pozitívan tudnék nyilatkozni, mert a csapat így lett kerek, ahogy van. Nagyon jó szerkezet jött össze, két balkezesünk van, a másik oldalra is, a bal oldalra is tudtunk kiváló játékost igazolni. Én azt gondolom, nagyon kiegyenlített és nagyon kiegyensúlyozott a csapatnak a teljesítménye, akár az élcsapatok ellen, akár az alsóházi csapatok ellen, akikkel szemben viszonylag stabil vagy legtöbb esetben stabil és magabiztos játékot hoztunk. Azt is elmondhatjuk, hogy más-más játékosok, más-más főszereplők voltak az egyes mérkőzéseken. Nagyon fontos, hogyan kezeljük az olyan fiatal játékosokat, akiket tulajdonképpen – ha nem is nevelőegyesületként – még mi nevelgetünk. Akár Rajna Enikőre, akár Török Dorinára gondolok, sőt, Dorina esetében én úgy vélem, hogyha a fejlődése ilyen ütemű lesz, akkor akár a magyar válogatottnak is oszlopos tagjává válhatna, mondjuk nem a párizsi, de az azt következő olimpiai ciklusban. Minden adottsága megvan hozzá, magasságban, gyorsaságban már szinte nemzetközi szintű, a fizikai erejében kell még elsődlegesen változnia. Remélem, hogy más is így fogja gondolni ezt. Nagyon-nagyon kevés jó minőségű, vagy jó szintű balkezes játékos van a magyar mezőnyben, úgyhogy rá mindenképpen érdemes odafigyelni.
Van egy külföldi játékos is a keretünkben, a kapusunk, Antonia, aki ausztrál. Mennyire volt nehéz őt beépíteni a keretbe? Gondolok itt a nyelvi vagy kulturális különbségekre.
Kényszerhelyzetben voltunk, mert őszinte leszek: nincs Magyarországon kapus. Még az élcsapatoknak is gondot okoz az, hogy ki legyen a második számú kapusuk, mert egyszerűen olyan hiány van, és az amerikai egyetemeknek akkora az ereje, hogy nagyon-nagyon ráteszi a bélyegét a női vízilabdára. Egyik oldalról küzdünk mi, magyar klubok, vagy akár a szövetség az ellen, hogy sok külföldi legyen a magyar bajnokságban, holott egyébként színvonalat emelni is hasznos lehetne éppenséggel. A másik oldalról viszont nem tudunk egyszerűen annyi fiatal játékost, minőségi fiatal játékost kitermelni, akik az OB I-es csapatokat meg tudnák támasztani. Antonia nagyon hasznos tagjává vált a csapatnak, de a kezdet nehéz volt. Ő sem kiforrott kapus, nagyon fiatal, 20 éves, azért a kapusoknál ez még nem számít matuzsálemi kornak, és sokkal alacsonyabb szintű bajnokságból érkezett, ráadásul a felkészülési időszakunknak az utolsó szakaszában. Pici időbe tellett, mire ő elkapta a ritmust, és volt helyzeti hátránya, hogy nem ismerte a magyar mezőnyben szereplő játékosokat, nem ismerte a lövőket, tulajdonképpen nem ismerte a személyeket sem, márpedig ez nagyon nagy előny tud lenni. Szorgalmasan figyelt, a videózásoknál jegyzetel, veszi az információkat, és azt gondolom, hogy az év végére már egész jó teljesítményeket láttunk tőle.
Nem volt ez lutri igazából? Honnan tudtátok, hogy ő jó kapus és meg fog tudni felelni ezen a szinten az OB I-ben?
Persze, lutri volt, mint minden külföldi játékos, aki nem láttál korábban, habár ő ajánlás alapján került hozzánk. Az új-zélandi válogatottnál dolgozó Boros Zoli barátom ajánlotta, hogy keressük meg. Fiatal kapus, akiben van potenciál, beleugrottunk a szerződtetésébe, és összességében azt gondolom, hogy elégedettek lehetünk, mert több, számunkra fontos mérkőzésen is jó teljesítményt nyújtott.
Sokat beszélgetünk a klubházon belül, és sokszor feljön témaként a régi csapat. A jelenlegi keretből még csak Illés Heni volt itt, miközben a magyar női vízilabdázás szempontjából korszakos egyéniségek is voltak, mint például Kisteleki Dóri vagy Drávucz Rita. Ezt mintacsapatként szoktad emlegetni, a legutóbbi beszélgetésünk során pedig ehhez a csapathoz hasonlítottad a mostanit. Sőt, azt mondtad, szerinted van annyira masszív a mostani csapat, mint az. Ezt hogyan értetted pontosan?
Noha a 2020-21-es szezont nem tudtuk az ötödik helyen zárni a Covid-fertőzések halmozódása miatt, de az valóban nagyon-nagyon jó és erős csapat volt, az említett két klasszis és szuper egyéniséggel a főszerepben. Az ő jelenlétük, megjelenésük, játéktudásuk, intelligenciájuk olyan pluszt hozott be az uszodába, a medencébe, ami nem összehasonlítható mással. A mostani csapat ilyen tekintetben azért eltér, egy klasszis játékosunk van, ki merem jelenteni, hogy jelenleg a legjobb magyar center nálunk játszik Gyöngyösi Anikó személyében. Az, hogy nem veszik figyelembe, vagy nem hívták meg a válogatottba, számomra nagyon nagy meglepetés, de természetesen az dönt, aki ezért felel, tehát jelen esetben a két szövetségi kapitány. Rendkívül jó közösség van, nagyon jó a kémia az öltözőn belül, és ez társul azért vízilabdás tudással is, mert hiába éreznénk jól magunkat egymás társaságában, ha az alapképességek hiányoznának. A játékosaink azon a szinten vannak, hogy építhetők, ezt hozzá tudjuk rendezni a csapat játékához, ami meg is jelenik a mérkőzéseken.
Mi az erőssége a jelenlegi csapatunknak? És mi az, amin mindenféleképpen szeretnél változtatni, fejleszteni?
Az erősségünk, hogy sokszínű a játékunk. Relatív simán kikaptunk a Ferencváros ellen, de két és fél negyedig iksz környékén tartottuk magunkat, és ha jól emlékszem, Gerendás Gyuri azt nyilatkozta a mérkőzés után, hogy olyan szép, tetszetős játékot nyújtott a Kerület, hogy szinte irigyelt engem a másik kispadon. Megvannak a balkezeseink, vannak centereink, a bekkjeink, sokkal tisztábban megvannak a posztokon az emberek. Nagyon sokféle játékot tudunk játszani. Nem akarok elfogult lenni a saját csapatommal, de időnként azt gondolom, talán mi még több mindent is játszunk, mint egy topcsapat. Több mindennel próbálkozunk, hisz a szerkezetből adódóan van erre lehetőségünk. Én azt nem mondom, hogy minőségileg mi csináljuk jobban, mert akkor előrébb lennénk a tabellán a jelenleg elfoglalt helyünknél, de nagyon sok mindent megpróbálunk, és úgy néz ki, hogy sokszor sikerül is, mert a szerzett góljaik száma ezt mutatja. Amiben nekünk fejlődnünk kell, az változatlanul a védekezés, annak ellenére, hogy sokkal stabilabbnak tekinthető, mint korábban volt. Több a védőjátékosunk is, de még mindig lehetne a kapott góljaink számát lejjebb szorítani, bár éppen pont azért vagyunk jelenleg a negyedik helyen a tabellán, mert jobb a gólkülönbségünk, mint a BVSC-nek vagy az Egernek, akik azonos ponton állnak velünk. Összességében elég jók a mutatók, elég jók a számok, de leginkább védekezésben tudnánk fejlődni.
Hogyan értékelnéd ezt a félszezont? Hét mérkőzést játszottunk, többet nyertünk, mint amennyit vesztettünk. Hazai pályán erősek voltunk, a Fradi megmutatta ellenünk a fölényét, ugyanakkor az UVSE-vel, a Dunaújvárossal vagy épp az Egerrel abszolút tudjuk tartani a lépést. Félig tele a pohár, vagy inkább félig üres?
Egyik sem, leginkább ígéretesnek nevezném a szezont. Azt se felejtsük el, hogy két, számunkra nagyon-nagyon fontos rangadót nem játszottunk le az őszi mérkőzések közül, az egyik a BVSC elleni mérkőzésünk, a másik pedig a Dunaújváros elleni, úgyhogy akkor lenne teljesebb a kép, hogyha ez a kettő meglett volna. Érdekes, hogy itthon valóban erősek vagyunk, ugyanakkor az összes pontunkat idegenben szereztük. Ezek nagyon fontos győzelmek, hiszen az elsődleges célunk, hogy benne legyünk a legjobb hatban, ebből a szempontból pedig elengedhetetlen, hogy mit játszunk az alattunk lévő csapatokkal. Közülük mindegyiket megvertük idegenben, úgyhogy ez egész ígéretes. A Szeged elleni mérkőzést talán egy picit a fáradtságra is lehet kenni, de ott azért nem mentünk abban a ritmusban, ahogy szoktunk, de a többi győzelemnél szerintem jelentős gólkülönbséggel nyertünk, ami viszont nem megszokott idegenben. Itthon játszottunk az UVSE, illetve az Eger ellen, mindkettő teljesen vállalható mérkőzés volt, egy-egy góllal kaptunk ki. Számomra ez a két meccs volt a szezon eddigi legkiemelkedőbb pillanata, mert a csapat megmutatta, hogy van tartása, ereje. Erre büszkének kell lennünk, de azért ez a büszkeség pontokban, helyezésben nem fog kifizetődni, úgyhogy nagyon komoly munka vár ránk a januári felkészülés alatt. Szeretnénk stabilizálni magunkat, az elsődleges cél az, hogy ott legyünk a legjobb hatban, vagy ha tudunk, akkor előrébb. Ez a playoff szempontjából lenne nagyon fontos, és tudjuk, hogy óriási jelentősége lett annak, hogy valaki az első ötben végez, vagy épp pont hatodik lesz.
Az ötödik hely ugyanis még Bajnokok Ligája-indulást ér. Hogyan hangzik az számodra, hogy a III. Kerületi TVE Bajnokok Ligája-szereplő lehet, és mi kell ahhoz, hogy ez összejöjjön? Egyáltalán van realitása?
Ha most bárkit megkérdeznénk a magyar vízilabdában, szerintem mindenki azt mondaná, hogy legnagyobb eséllyel a jelenleg az első hat helyet elfoglaló csapat fog a végén is a legjobb hatba kerülni. Az eddig lejátszott mérkőzések alapján úgy gondolom, nincsenek annyira nagy eltérések a csapatok közt, de lehet, hogy azt a csapatot még nem láttuk testközelből élőben, akivel majd a végső helyezésért fogunk játszani. Két csapatot látok egy fokkal erősebbnek a mezőnynél, a másik négy csapat közt az adott nap állapota, a játékosok egészsége dönthet. Nem túlzás azt mondani, hogy nüanszok fognak dönteni, úgyhogy igen, van realitása annak, hogy ott legyünk az első ötben.
A csapat összetételét tekintve nagyon jó az egyveleg a rutinos és a fiatal játékosok között. Mennyire tudsz támaszkodni az utánpótlásra?
Ez az egyesület az elsődleges koncepciója szerint utánpótlásnevelő egyesület, de azért amellett ne menjünk el, hogy Óbudának mi vagyunk az egyetlen első osztályú csapata. Négy éve dolgozunk, a felnőttcsapatba egyelőre nagyon kevés játékost tudtunk feladni az utánpótlásból, mert egyszerűen azok a gyerekek még nem értek be, akik utánpótlásból időközben itt kezdtek vízilabdázni. Azért meg kell jegyezni, hogy három utánpótláskorú válogatott játékos távozott tőlünk egy éven belül különböző okokból, Torkos Tamara, Koltay Nadin és Kenéz Kincső is azt a vonalat képviselte volna, akik tartósan vagy hosszabb távon is játszhattak volna a felnőttcsapatban. Jelenleg kevés ilyen játékos van, egy-egy alkalommal szokott Fodor Bea vagy Kovács Dóri feljönni, de jelen pillanatban az utánpótlás kevesebb játékost tud adni. Ugyanakkor a másik oldalról jegyezzük meg, hogy szerintem az egyik legdinamikusabban fejlődő klub vagyunk utánpótlásszinten, mind létszámban, mind eredményességben. Ha belegondolunk abba, hogy fiúvonalon négy évvel ezelőtt kettő csapatot tudtunk versenyeztetni, akik a dunántúli bajnokságban pofozógépként indultak, jelen pillanatban pedig masszív másodosztályú fiúutánpótlásunk van, ami középmezőnybe tartozunk, vagy abba, hogy a lányoknál négy-öt éve még effektív nem volt utánpótláscsapat, most pedig a Kecskeméttel együttműködve ott tudunk lenni a lánybajnokságok első osztályában, akkor azt gondolom, egyértelmű, hogy nagyon komoly lépések történtek az uszodánkban. Nem beszélve arról, hogy több mint száz gyerek úszik az úszásoktatás rendszerünkben, minden nap tartunk edzést, és ez a szám hatványozottan nagyobb lenne, ha rendelkeznénk egy tanmedencével. Lassabb folyamat szerintem, hogy egy egyesület az utánpótlására tudjon támaszkodni, de ahogy én látom, még a nálunk jóval régebben dolgozó egyesületek sem tudnak tisztán utánpótlásból felnőttcsapatokat nevezni. A felnőttbajnokság az egyszerűen másról szól, ezt el kell fogadjuk. Ma már egész más érvek dominálnak, egyáltalán nem biztos, hogyha felnevelsz egy versenyzőt, egy gyereket, az nálad fog felnőttként sportolni.
Gyöngyösi Anikó, Brezovszki Gerda, Illés Heni, vagy akár Ráski Lilla szerepe és jelenléte mit jelent a fiatal játékosoknak? Felnéznek rájuk, tanulnak tőlük, mernek kérdezni, egyfajta mentorként szerepelnek az ő életükben?
– Abszolút, nem véletlen, hogy Gyöngyösi Anikó most már két éve csapatkapitány. Ő kicsit anyáskodik is a játékosok fölött, és óriási tekintélye is van. Ha ő megszólal, vagy bármiről elmondja a véleményét, akkor fel sem merül senkiben, hogy azt megkérdőjelezze. A Szeged elleni mérkőzésünk volt az, amikor döcögött a játék, aztán Anikó és Lilla zseniális döntésének köszönhetően tudtunk fordulatot hozni a mérkőzésbe. Nem begyakorolt dologról beszélünk, egyszerűen a két legidősebb játékos látta azt, hogy valami nem stimmel, nem működik a csapatban, és csináltak egy olyan akciót, amivel visszahoztuk magunkat. A végén aztán Gerda döntötte el a mérkőzést. Óriási szerepük van azoknak a rutinos játékosoknak, akik napról napra tudják segíteni a fiatalokat. Illés Heni itt van a kezdetektől, mindent ismer az utolsó fűszálig, ő a csapatnak a motorja, a mérkőzéseken olyan teljesítményt tesz hozzá, ami mindenki részéről elismerést vált ki. Nagyon oldott és jó hangulatú a légkör, bármikor bárki fordulhat az idősebb játékosokhoz, és mindent meg tudnak beszélni, még azokat is, ami nem feltétlen a sportot vagy a szakmai dolgokat érinti.
Az idény végén mivel lennél elégedett helyezés vagy eredmény szempontjából?
A realitások talaján kell maradni, a 4-6. hely között végezhetünk szerintem. Pillanatnyilag nem látom ennél feljebb magunkat, de tudunk nagyon jó mérkőzéseket játszani azokkal, akik feljebb vannak, Mindig lépésről lépésre kell haladnunk, tehát nem kezdünk el álmodozni, és nem kezdünk el ész nélkül olyan álmokat kergetni, amik esetleg még nem elérhetők. Az első lépés az, hogy ott legyünk a legjobb hatban, majd akkor, ha ez összejön, minél jobb helyezést érjünk el. Folyamatosan így készülünk, ennek tudatában dolgozunk. A végső cél természetesen az, hogy Bajnokok Ligája-szereplést érő helyen végezzünk, szerintem ezzel mindenki egyetért a csapatban.
