U15-ös csapatunk 11 fordulót követően a 11. helyen áll a bajnokságban, ám mindössze négy pont a hátránya a 4. helyezetthez képest. A keret sok változáson esett át a nyári időszak során, kulcsjátékosok távoztak akadémiákhoz, ugyanakkor az érkezők tábora is népes volt. A csapat Szilvási László személyében ráadásul új edzőt is kapott, így nem csak a kerettagoknak kellett egymással összeszokniuk, de az új vezetőedző elképzeléseit is meg kellett tanulnia befogadni a társaságnak. Az őszi szezon végére egyre inkább úgy tűnik, hogy kezd összeállni a csapat, a mutatott játék mellett pedig a csapatkohézió is megszilárdult. Az utóbbi hónapokról és a jövőről a csapat szakvezetőjével, a Kerülethez hat év elteltével visszatérő, Szilvási Lászlóval beszélgettünk.

„A 2009-es U20-as világbajnokság környékén felmerült bennem: miért van az, hogy bizonyos életkorig vagy bizonyos szintig a nemzetközi szinttel partiban tudunk lenni, aztán felnőttszintre gyakorlatilag nem sikerül ezt tartani? Érdekelni kezdett, hogy miért van különbség a magyar futball és a nemzetközi futball között. Én fiatalon nem feltétlen sportemberre jellemző életmódot éltem, és bennem volt az is, hogy szeretném megkímélni a játékosokat azoktól a butaságoktól, amiket mondjuk én csináltam – építsék tudatosabban az életüket, én pedig segítsem ebben őket. Először nem voltak konkrét céljaim, csak szerettem volna elkezdeni, de aztán ahogy lement az első félév, amikor pályaedzőként tudtam besegíteni társadalmi munkában a Goldballnál, egyre jobban elkezdett érdekelni a dolog. Amikor először idekerültem a Kerülethez, akkor alakult ki bennem, hogy én ezt tényleg szeretném hivatásszinten csinálni. Imádom a munkám, nagyon érdekel és motivál, 0-24-ben ezzel foglalkozom” – vágott bele a közepébe és beszélt rögtön arról, hogy voltaképpen miért is választotta az edzői pályát a 37 éves szakember.

Idén vetted át U15-ös csapatunkat, miután hosszú időt követően visszatértél a Kerülethez. Fentebb említetted, hogy miért is lettél edző, ám engem az is érdekelne, hogy játékosként milyen pályafutást tudsz magad mögött.

Amatőr szinteken játszottam a Budapest Bajnokságnak a különböző osztályaiban, megyei osztályokban, de amúgy a mai napig játszom. Egyrészt a fiatalkoromat nem feltétlen a futballpályán töltöttem, sok időre abba is hagytam a focit, de előtte sem volt az, hogy olyan szinten futballoztam vagy olyan képzést kaptam volna, ami mondjuk magasabb szintig vihetett volna. Legfőképpen az én döntéseimen múlott, hogy ebből nem lett több, de mostani fejjel azt mondom, hogy a képességeimet ismerve a teteje talán egy NB III-as, nagyon maximum NB II-es szint lehetett volna, de első osztály vagy válogatott semmiképp.

Mesélj kérlek arról, hogy az edzői pályafutásod hogyan alakult a kezdeti időszaktól kezdve az óbudai visszatérésedig.

Az edzői pályafutásomat a Goldballban kezdtem, itt három szezont töltöttem, U7-től U21-ig több korosztályban párhuzamosan is pályaedzőként tevékenykedtem. Ezt követően szintén három szezont töltöttem itt Óbudán: 2015 nyarán érkeztem és 2018 nyarán váltottam. Az utolsó szezonban pont az U15-ösöknél edzősködtem, előtte pedig dolgoztam az U11-eseknél, az U12-eseknél és voltam pályaedző az U17-eseknél. Annak az idénynek a végén vettem át az akkor még U14-es korosztályt – ők a 2003-asok voltak, 2004-es játékosokkal kiegészülve. Emellett két éven keresztül dolgoztam a Bozsik-programban, először felkészítőedzőként, aztán csoportvezetőként” – folytatta U15-ös csapatunk vezetőedzője, Szilvási László, akit először arról faggattunk, hogy a „kerületes” éveket követően hogyan alakult a pályafutása.

Óbudáról 2018 nyarán a Dorogi FC-hez vezetett az utam, ahol U15-ös vezetőedzőként számítottak rám. A körülmények egyszerűek voltak, lehetett dolgozni, a csapat nagyon jó volt. Az ottani játékosok közül többen el is jutottak aztán akadémiákra, vagy bemutatkoztak azóta az NB III-ban, NB II-ben, és olyan is van, aki a Vasasnak az első keretéhez tudott kerülni. Faragó Bálint, Pohner Zsolt, Harmat Zsombor, Selmeci Bendegúz és Farkas Jeromos is kiemelkedő játékosa volt a csapatnak, jó visszagondolni rájuk.

A dorogi után az újpesti időszak következett, ahol két és fél szezont töltöttem. Ez az időszak komolyan meghatározó volt számomra. 2019 nyarán kezdtem U12-es vezetőedzőként és egészen U14-ig dolgozhattam az 2008-as korosztállyal. Nagyon jó csapat volt képességre és karakterre is, egymásra találtunk, főleg az utolsó szezonra. Egy fejbiccentésből, félszóból már értettek a játékosok, és én is értettem egy nézésből, hogy mi van a fejükben. Ebből a csapatból Molnár Dominik, Vincze Domonkos, Kovács Erik, Joó Ferenc, Martinov Tamás és Kis Milán már kiemelt akadémiák csapataiban szerepelnek, és remélhetőleg szép jövő áll előttük. Onnan mentem el fél évre az Emberi Erőforrások Minisztériumához. A kiemelt akadémiák szakmai felügyelete, mentorálása volt a feladatom. Én voltam az egyik első fecske, aki kiment az akadémiákra, edzéseket, meccseket nézett, hiszen most az NSÜ a módszertani központtal együtt koordinálja az akadémiák szakmai munkáját – ez ennek az elődje volt. Innen Kispestre vezetett az utam. Egyrészt nagyon büszke vagyok, hogy oda tudtam kerülni egy ilyen nagy múltú klubhoz, mert tényleg azt gondolom, hogy a Honvéd globálisan nagyon sokat adott a magyar focinak, és olyan akadémiát tart fönn, ami sok évre visszamenőleg rengeteg játékost adott a magyar futballnak. Itt számos kiváló képességű és karakterű játékossal volt szerencsém együtt dolgozni, tényleg csak néhányukat említve Szabó Ákos, Nagy Marcell, Papp Lőrincz, Petrók Viktor vagy Gáspár Dávid mellett még többen akár a profi szintig is eljuthatnak. Viszont nekem eléggé ellentmondásosan alakult az ott töltött két évem. Ez részben azt gondolom, hogy a körülményeknek is a hibája, meg nekem is van benne felelősségem, de közel sem tudtam kimaxolni ezt az időszakot.

Az, hogy visszatérjek a Kerülethez, könnyű döntés volt. Györök Tomit ismertem Újpestről, megkeresett, leültünk, elmondta, hogy mi a koncepciója, és azt mondtam, hogy én ezzel 100%-ig tudok azonosulni. Egy kicsit volt bennem olyan is, hogy emberileg is sokat jelent nekem ez a klub, jó érzés volt hazajönni. Mind struktúrában, mind a méretében, mind a szakmaiságában rengeteget lépett előre a klub, és sokkal komolyabb az egész. Több oldalról is van összehasonlítási alapom, tehát egy akadémiához sokkal jobban tudom hasonlítani. Nyilván egy akadémia más infrastrukturális lehetőségekkel rendelkezik és a szakmai vonal is eltérhet. Rengeteg mindenben változott, fejlődött a Kerület. Szakmai szempontból nagyon erős, ahogy erős a játékosanyag is, az edzők felkészültek, a közösség pedig összetartó. Jó ide bejönni, és ez kell ahhoz, hogy magas szintű munkát lehessen végezni.

Van konkrét szakmai hitvallásod, kedvenc szisztémád, játékformád? Ha igen, ezek mennyiben találkoznak azzal, amit itt a klubnál próbálnak meghonosítani a szakmai munka terén?

Alapvetően nagyon hiszek abban, hogy az egyéni fejlesztés és a csapatfejlesztés nem elválasztható egymástól a futballban. Nekem az a célom, hogy olyanná formáljuk a játékosokat, hogy technikailag, taktikailag, kondicionálisan magas szintet képviseljenek, tudjanak önállóan dönteni, meglegyen a megfelelő karakterük, és ezt érvényre is tudják juttatni a pályán. Van egy szakmai vonal, amit én képviselek akár az edzésvezetés, akár a meccsekkel kapcsolatban, de ez több összetevős, és nagyon sok helyről lehet meríteni. Vannak bizonyos alapelvek, amiket szeretek képviselni, például az edzéseken döntési helyzet elé állítani a játékosokat, hogy maximális intenzitásra törekedjenek. Mindenhol elsődleges célunk, hogy nyerjünk, de azért utánpótlásról lévén szó nem kizárólag az eredmény alapján fogom megítélni a csapatot. Azt szeretném, hogy a gyerekekben kialakuljon az a fajta belső motiváció, hogy nekik igenis fontos, amit csinálunk, fontos az eredmény, fontos, hogy nyerjünk, hogy igényesek legyünk magunkkal szemben, de leginkább az, hogy fejlődjünk.

Azok az alapelvek, amiket én szeretnék látni, működhetnek többféle formációban is, de ez csak egy eszköz. Nyilván van olyan például, hogy labdás játékban mit szeretnék látni, hogy milyen módon jussunk el a helyzetekig, hogy labda ellen mit szeretnénk játszani és hasonlók. Az embernek van egy képe erről, de lehet, hogy egy teljesen másképp gondolkodó edzővel beszélgetve, vagy egy más gondolati síkon dolgozó embernek a cikkét olvasva elindul bennem valami olyan, hogy ez tök jó ötlet, és be tudnám építeni a gondolkodásomba. A Kerületnél nagyon meggyőző volt a felépített és alkalmazott koncepció, hiszen abszolút abban gondolkodunk, hogy egyéni fejlesztés szempontjából dolgozzunk jól, mert az egyénileg jól felkészített játékosok tudnak majd jó csapatot alkotni.

Van olyan játékstílus, futballiskola, csapat vagy edző, akik hatottak rád és akiket kiemelten követsz?

Nagyon sok! Most például a Barcelonának van egy online oktatása, a Barca Innovation Hub nevezetű e-learninges felület. Bizonyos kurzusok jelenléti oktatással is zajlanak, tehát oda kell adott esetben repülni, ez abszolút mesterképzés jellegű. Én most csinálom a harmadik tanfolyamomat, elvégeztem egy taktikai elemzői képzést, ami részben videóelemzést is jelentett. Amit most fejezek be, hiszen már csak a záróvizsga van hátra belőle, az a Professional Diploma in Football Coaching tanfolyam, ami tisztán edzői képzés. Elkezdtem egy dietetikus, táplálkozással, hidratálással kapcsolatos képzést is, mert szeretnék ebben is képben lenni. Sokat merítek a Smartfootball gondolkodásból is. Rengeteg inspiráció, sok szakember hatott és a mai napig hat rám. Edzőként mondhatnám Guardiolát, mert nagyon tetszik, amit képvisel gondolkodásban, de ugyanúgy mondhatnám Kloppot is az intenzitás, a pressing miatt. Nyilván más szint és más elvárás, de szeretném, hogy ezek az elemek ötvöződjenek az általam képviselt gondolkodásmódban. A magyar edzők közül nekem nagyon sokat adott Tóth András, aki az Iváncsa edzője, vele itt dolgoztunk együtt Óbudán, vagy a Honvédnál Pinezits Máté, tőle is nagyon sok ötletet kaptam, felkészült edzőnek tartom. Illetve mindenképp szeretném megemlíteni Wachutka Zoltánt, aki a kezdeti időszakban sokat segített, hogy edzőként jó alapokat kaphassak.

Nehéz örökséget kaptál, hiszen pont azt a korosztályt vitted tovább, ahonnan húzóemberek mentek el akadémiákra. Ráadásul miután ők távoztak, hozni is kellett játékosokat, tehát kicserélődött a keret nagy része. Egy ilyen korosztályú brigádnál mennyire látványos, hogyha ennyire megváltozik a keret összetétele? Vagy ez korosztálytól függetlenül is nehéz történet?

Igen, szerintem ez egy nehéz dolog, főleg úgy, hogy formálódó személyiségekről beszélünk, gyerekekről, tinikről, akik még messze nem kiforrott játékosok.  Az, hogy a nálunk kiemelkedően teljesítő futballisták elmennek akadémiákra, én azt gondolom, hogy cél is egyben. Nekünk tehetségközpontként, kötelességünk, hogy kineveljünk olyan játékosokat, akik kiemelt akadémiára tudnak kerülni, hiszen ezáltal minősíthető a mi munkánk is valamilyen szinten, másfelől az is visszaigazolás, ha a mi rendszerünkből kerülnek fel játékosok a mi felnőttcsapatunkba. Ha ezt párhuzamosan tudjuk csinálni, akkor szerintem a szakmai munkánk jelesre értékelhető. De visszatérve a csapatomra: jó játékosok helyére potenciálisan nagyon jó játékosokat igazoltunk, és mindegyik érkezővel csak erősebbé vált a keret. Megvan a potenciál bennük, hogy magasabb szintre kerüljenek a futballban, de idő kell nekik, mert több helyről jöttek az új játékosok. Befogadó közegbe kerültek, jó személyiségekből áll az öltöző, de mások az elvárások, játékban is, taktikai oldalról is és mentalitásban is.

Nyilván kell, hogy jó alapokkal rendelkezzenek, de mellette iskolába járnak, és kezd kialakulni a magánéletük. Sok helyen kell megfelelniük, helytállniuk, és azért ez nehéz. Elég hullámzó őszt produkáltunk, de nagyjából október közepétől érzem: egyre inkább összeállt a csapatjáték. Egyre inkább megjelennek azok az elemek, amiket szeretnék látni a játékunkban, és biztos vagyok benne, hogy majd tavasszal mindez már kiegyensúlyozottabban mutatkozik meg az eredmények terén is.  Ugyanakkor csak ismételni tudom magamat, nem az eredmény jelenti a prioritást, de azt gondolom, hogy ez is helyére kell, hogy kerüljön.  

Említetted, hogy hullámvasútszerű őszön vagytok túl. Mennyire nehéz az ilyen korú kamaszokkal dolgozni? Kiemelted, hogy rengeteg inger éri őket. Nehéz őket a futball felé orientálni, koncentrációra bírni, vagy kezelni azt, ha nem jönnek a győzelmek?

Szerintem erről nehéz általánosítva beszélni. Egyénfüggő is, és az adott keretnek is a függvénye. Nálunk jó karakterek vannak az öltözőben, a nehezebb időszakokat is jól vették, abszolút segítik, támogatják egymást. Ez nem azt jelenti, hogy „tutujgatják” egymást, sőt! Az edzéseken megjelennek a fizikai kontaktok, van tűz, de csak olyan szinten, ami előre viszi a csapatot. Ez pozitív, mert érzelmek nélkül nem lehet a futballt játszani. Ha azt látják, hogy te edzőként motivált vagy, hogy ez neked is ugyanolyan fontos, mint nekik, együtt éltek-haltok az egészért, akkor könnyebb őket a futballban tartani. Ha valaki nem gondolja komolyan, akkor lehet terelni, lehet bizonyos döntésektől vagy helyzetektől megóvni, beszélni vele, de a megfelelő belső hajtóerő is szükséges ahhoz, hogy egy játékos megmaradjon a futballban. Mindenki hibázik, gyerekek, felnőttek is. Az a fontosabb, hogy hányszor, milyen típusban, mennyire meghatározó ez a hiba egy pályafutásban vagy egy életben, mert ha ezekben tudsz nekik segíteni, és azt látják, hogy téged is érdekel, akkor szerintem többet tesznek bele az egészbe.

Mi az, amiben változtatni kell, hogy az általad is említett kiegyensúlyozottság meglegyen a csapatodnál?

Az első és legfontosabb dolog az volt, hogy az edzésminőséget javítsuk, és ezt most olyan téren értem, hogy a keretben történt átalakulások után még inkább összeszokjon a csapat, és minél magasabb szintet érjünk el az edzések során: dinamikában, intenzitásban, technikai kivitelezésekben, taktikai tudatosságban, mentalitásban. Ezt követi, hogy ezeket aztán próbáljuk meg átültetni a mérkőzésekbe is. Ehhez idő kell, mint ahogy ahhoz is, hogy tudja a játékos, mi az ő feladata a különböző megoldásokban, kinek hol a helye a csapaton belül, a pályán, hol képes a legjobb teljesítményre, milyen erősségekkel és fejlesztendő területtel rendelkezik. Viszonylag ritka ebben az életkorban az, hogy mérkőzésről mérkőzésre kiegyensúlyozottan teljesítsenek a gyerekek, úgyhogy ebben is fejlődni kell. Azt tapasztaltam, hogy az utolsó pár őszi fordulóra állt össze a játékunk, de az is igaz, hogy volt, amikor domináltuk a mérkőzést, gólokkal vezettünk, a végén mégsem tudtunk nyerni. Persze olyan is volt, hogy megvolt a domináns játék és ezzel végül az eredmény is párosult. Ami a keretet illeti, lesz valamennyi mozgás, távozók és érkezők is lesznek, de lényegesen kevesebb, mint nyáron.

Az egyéni fejlesztést nagyon fontosnak tartom! A felkészülési időszak során szeretném majd jobban specializálni azt, hogy kinek milyen erősségei vannak és azokra mennyire tudunk építeni, illetve, hogy ezeket az erősségeket tovább tudjuk fejleszteni és a csapat javára fordítsuk. Összességében azt gondolom, hogy jó úton járunk, de mindig, mindent lehet még jobban csinálni.

Az edzéseidet látva az lehet a benyomása az embernek, hogy valóban jó a kémia a játékosok és az edző között, kellően kemény vagy, de azért a laza hangnemet is megengeded magadnak olykor. Érdekelne, hogy ezzel a generációval mennyire lehetsz „lazább”, mennyire engedheted magadhoz közel őket, mennyire kell élesen meghúzni a határvonalakat edző és játékos között?

Elég jó viszonyt ápolok a játékosokkal és elég közvetlen is a viszonyunk. Azzal együtt, hogy a kölcsönös tisztelet megvan. Nyilván én is elvárom a tiszteletet, de cserébe természetesen megadom azt az irányukba. Szerintem óriási hiba, ha egy edző nem partnerként tekint a játékosaira. Az elejétől fogva éreztetni kell velük, hogy egy csapat vagytok, amelybe az edző is beletartozik, hogy bizalommal fordulhatnak hozzád, hogy segíteni szeretnél és hogy jók a szándékaid. Le kell fektetni bizonyos alapszabályokat, hogy idővel kialakuljon az a fajta kohézió a csapaton belül, amit mindenki betart és amihez mindenki alkalmazkodni tud. Éreztetni kell, ha valaki túllép egy bizonyos határt, el kell neki mondani normálisan, mi miért van. Én nem hiszek abban, hogy tekintélyelvűen kell vezetni. Inkább a tetteim, a karakterem, a személyiségem által legyek vezető, és a játékosok úgy működjenek együtt, hogy ezt szívesen teszik. Fontos, hogy tudják: minden azért történik, hogy ők minél többet tudjanak kihozni magukból.

Pont ezért szeretek velük foglalkozni, mert azt látom bennük, hogy néha még nagyon gyerekek, aztán egyik pillanatról a másikra hirtelen meg már teljesen felnőttesen gondolkodnak, kommunikálnak és játszanak. Ez olyan fajta kettősség, ami szakmailag és pedagógiailag is nagyon jó feladat, nagy kihívás.

Jelenleg U15-ös srácokkal foglalkozol, volt, hogy idősebb korosztály tartozott a kezed alá, de volt fiatalabb is. Mi a célod az edzői pályafutásodban, hova, meddig szeretnél eljutni? Van olyan vágyad, hogy felnőttcsapatot irányíts, vezetőedző legyél akár egy NB I-es csapatnál?

Egyrészt határozott céljaim vannak, hogy hova szeretnék eljutni edzőként, és ennek a teteje az, hogy igen, szeretnék profi osztályban, felnőttcsapatnál vezetőedzővé válni. Ezzel együtt nagyjából elhelyeztem magamban, hogy ez időben, felkészültségben, szakmai előélettel mikor következhet be. 13 éve edzősködöm, és úgy gondolom, hogy az, hogy NB-s szintű felnőttcsapatnál vezetőedző legyek, az innentől számítva még 5-8 év lehet. Benne van, hogy hamarabb jön, benne van, hogy sokkal később jön, és az is benne van, hogy soha nem jön. Szeretnék az utánpótlásban olyan tapasztalatokat, szaktudást felhalmozni, ami alapján hiteles, és a hitelesség mellett eredményes is tudok lenni felnőttszinten.

Lehet, hogy van több is, de egy nagy szerelmedről biztosan tudok, ez pedig a harcművészet. A gyerekek tisztában vannak azzal, hogy a foci mellett a kick-box is fontos szerepet játszik az életedben és ha igen, szoktátok ötvözni a harcművészeti kultúrát, az edzésmódszereket a focival?

Tudnak, és lehet is ötvözni. Nyilván poén szintjén sokszor feljön, régebben pedig volt olyan játékosom, akinek tartottam is bokszedzést. Az edzésmódszerben, intenzitás és mentalitás tekintetében abszolút megjelenik a harcművészet, hiszen szerintem sokkal inkább kitolható a teljesítmény, sokkal jobban ki lehet lépni a komfortzónából ezeknek köszönhetően. Sokkal többet bír az ember, ha fegyelmezettségben, elszántságban, munkamorálban magas szintet képvisel. Tudni kell azt, hogy mit fejlesztesz és az milyen hatással van a játékosra.

Végezetül az érdekelne, hogy mivel lennél elégedett a szezon végére? Legyen ez eredménnyel, vagy akár a mutatott játékkal kapcsolatos.

Játékban azt szeretném látni, hogy eredménytől függetlenül minden mérkőzésünkön, labdás játékban, labda elleni játékban képesek legyünk dominálni, hosszabb periódusokra vagy akár teljes mérkőzésekre az ellenfél fölé nőni, és érvényesíteni az akaratunkat. Mindezt úgy, hogy legyünk annyira flexibilisek meg tudatosak, hogy bármi is történjék a pályán, mi ahhoz tudjunk alkalmazkodni és a magunk javára tudjuk azt fordítani. Csapatfejlődés, egyéni fejlődés szintjén azt szeretném látni, hogy minden egyes játékosunk szemmel láthatóan és saját bevallása szerint is azt tapasztalja és érezze, hogy előrelépett a szezonban és közelebb került ahhoz, hogy a legjobbját hozza ki magából meccsről meccsre. Szeretném, hogy minden játékos olyan tudást, felkészítést kapjon minden téren, amit majd fel tud használni a jövőben, és hogyha tükörbe néz, akkor azt tudja mondani: komplettebb játékosként lépett ki ebből az idényből, mint ahogy belelépett. Fontos számomra, hogy a mostanira jellemző pozitív közeg, a csapaton belüli összetartás megmaradjon és egész tavasszal ez jellemezzen bennünket! Azt gondolom, nem lesz hiányosság azokban, amiket most elmondtam, és hiszem, hogy ez eredmény szintjén is meg fog mutatkozni. Ennek a csapatnak az első ötben a helye a bajnokságban, ettől most három pontra vagyunk. Mi minden meccsre úgy állunk ki, hogy azt meg akarjuk nyerni. Ha sikerül, az egy plusz pozitív töltést ad nekünk, ha nem, akkor még több energiát fektetünk a napi munkába, hogy a következő mérkőzésen sikeresebbek tudjunk lenni. Nagyon sűrű a mezőny, kiegyensúlyozott és jó a bajnokság, minden meccs fejlesztő hatású a játékosok számára. Ha az említett tényezők teljesülnek, és mindez az eredményekben is meglátszik, akkor elégedettek lehetünk majd.