Pár hete befejeződött a női vízilabda ob I. bajnoki szezonja, amely során csapatunk az előkelő 6. helyet szerezte meg. Az idény bővelkedett a csúcspontokban, elég, ha csak azt emeljük ki, hogy nem sok hiányzott ahhoz, hogy a soron következő szezonban a nemzetközi kupában is bemutatkozzon együttesünk. Ezen kívül az utánpótlás is sikeres idényt tudhat maga mögött, illetve a Budapest Bajnokságban induló férfi csapatunk is nagyszerű sikert ért el. A mögöttünk hagyott szezonról, illetve a közelgő új bajnoki évadról és természetesen az utánpótlással kapcsolatos feladatokról kérdeztük szakosztályunk vezetőjét, Bárány Attilát, akivel egyfajta évadértékelőt tartottunk. Az évértékelő első részben a mögöttünk hagyott idényről és az új szezonra épülő csapatról beszél szakosztályvezetőnk, míg a második részben esik szó az utánpótlásról és a Budapest Bajnokságban bajnoki címet nyerő férfi csapatról.

Ha visszanézel a mögöttünk hagyott szezonra, félig teli vagy félig üres az a bizonyos pohár?

– Mindig kihangsúlyozom, ha az első osztályú csapatunkról beszélünk, hogy alapvetően ez a kirakatcsapatunk és ezzel együtt nyilván a leginkább előtérben lévő együttesünk. Ugyanakkor alapvetően legalább annyira fontos, hogy mi van mögötte, hogyan tudunk építkezni. Azt gondolom, hogy igenis tele van a pohár, mindenképpen sikernek értékelem ezt a szezont.

Onnan indulnék, hogy minden évnek megvan a maga nehézsége, de most nagyon-nagyon erős és stabil csapatunk volt. Mióta én itt vagyok, sőt, azt mondom, a III. Kerületnek „újkori történetében” nem nagyon volt ennyire kiegyensúlyozott, jó játék egy egész szezonban. Úgy lettünk a bajnokságban hatodikok, hogy a mögöttünk levő mind a négy csapatot oda-vissza magabiztosan megvertük, előttünk voltunk egy lépéssel. Erre szerintem igenis büszkék lehetünk, mert elértük ebben a bajnokságban azt, hogy igenis biztosra mehetünk az eddig velünk egy csoportba sorolt csapatokkal. Mi voltunk az esélyesek, és ezt sikerült a vízben is igazolni. Hogy félig üres-e a pohár? Nem gondolnám. Ott voltunk a kapujában annak, hogy akár odaérjünk a nemzetközi indulást jelentő ötödik helyre. Nem sok hiányzott ugye, a rájátszásban két egygólos vereségünk volt, közel voltunk a BVSC-hez, egy nagyon nagy múltú és nagyon komplett csapathoz. Aki látta azokat a mérkőzéseket, egyetérthet, hogy egyáltalán nem lett volna meglepetés bármelyik meccsen, ha nyerünk. Négyszer nagyon kicsin múlott, hogy nem nyertünk – viszont egyszer sem tudtunk, tehát összességében megérdemelten lett ötödik a BVSC. Még a bajnokság előtt is azért azt gondoltuk, hogy ők azért erősebbek és ez a realitás, hogy a BVSC előttünk zár. Ugyanakkor maximálisan felvettük a harcot, emelt fővel jöttünk ki a vízből.

Ami szerintem pici hiányérzet a szezonnal kapcsolatban, az az, hogy mennyire közel voltunk sok nagy csapathoz, ám a győzelem elmaradt – nekem az egyik legemlékezetesebb mérkőzés az az itthoni UVSE elleni volt. Talán jobban is játszottunk, mint ők, mégis kikapnunk. Sajnos nem sikerült átlépnünk az árnyékunkat ezeken a mérkőzéseken.

Ilyenkor leginkább a rutin hiányzik? Az, hogy még nincs meg az a tapasztalat, ami ezeket a meccseket a mi javunkra billentené?

– Valószínűleg ez is benne van, emellett – bár sosem ildomos a játékvezetőkkel foglalkozni – hozzá kell tenni, hogy vízilabda kicsit pontozásos sportág a sok szubjektív ítélet miatt. Ez valahol természetes, ám tény, hogy a kihívónak sokkal nehezebb dolga van. El kell jutnunk arra a szintre, hogy már úgy is kezeljenek minket, mint egyenrangú felet. Nem mondom, hogy ellenünk fújtak volna vagy ilyesmi, hanem igenis megadják azoknak a csapatoknak a tiszteletet, akár a partról is, amilyen posztot szeretnénk mi is kivinni magunknak. A legfőbb ok persze az, hogy még ez a csapat talán nem volt készen rá, hogy ezt a szintet megugorja, hiszen azokban a fontos momentumokban, amikor tényleg eldől egy mérkőzés a nagy csapatok ellen, valószínűleg az ellenfélnél több rutinos játékos van, több válogatott játékos van. és ez döntött ezekben a periódusokban. Ugyanakkor hangsúlyozom: kifejezetten tetszett ebben a szezonban, hogy nem volt olyan mérkőzés, amikor azt éreztem volna, hogy elengedték, feladták volna a lányok. Hiába vezetett négy-öt góllal is az ellenfél, visszajöttünk a meccsbe és majdnem meg tudtuk fordítani.

A tavalyi szezonban elért sporttörténelmi sikerünk, azaz a Magyar Kupa-bronz nagyon szép eredmény volt. Nyilván nem lehet kifutottnak nevezni, mert abszolút megérdemelten jutottunk el odáig, de nem volt elvárható ugyanez ebben a szezonban. Ott is játszottunk két jó mérkőzést, és bár alulmaradtunk, a kupaszereplésünkkel sem lehet szerintem semmilyen probléma. Abszolút elégedett vagyok ezzel a szezonnal.

Hogyan alakul a csapat a következő idényre? Ugye ezt a szezont is úgy kezdtük, hogy alapemberek távoztak, de sikerült őket pótolni. Mi várható nyáron? Lesz-e távozó, illetve lesznek-e érkező játékosok?

– Az alapvető célunk az, hogy ezt a csapatot, ezt az erősséget egyben tartsuk. Mindenki előre tudott lépni játékban, úgyhogy ugyanolyan meghatározó tagjai szeretnénk lenni a női ob I-nek, amilyenek idén voltunk. Kiemelném, hogy már az utánpótláshoz is sokkal inkább hozzá szeretnénk nyúlni, és azt gondolom, elértünk arra a szintre, hogy erre már reális esély is van.

Nyilván azzal kezdeném, hogy az egyik legfontosabb elem, Gyöngyössy Anikó maradni fog. Nem kell bemutatni őt, olimpiai bronzérmes centerről beszélünk, válogatott szinten vízilabdázik. Látom, hogy amellett, milyen teljesítményt nyújt, nagyon pozitív a kisugárzása is a csapat felé, és ez óriási fegyvertény, mint ahogy az is, hogy meg tudtuk őt tartani, annak ellenére, hogy nagyon komoly és nagyon neves kérői voltak.

Úgy néz ki, hogy a csapat gerince maradni fog. Nyilván vannak értékes távozóink. Illés Heni sérülés miatt abbahagyja a vízilabdát, ettől függetlenül marad a klubnál, és a tudását, a tapasztalatát át tudja adni az utánpótlásnak. Nyilván az ő hiányát a bajnokság végén éreztük, most már úgy kezdjük a szezont, hogy ő nem lesz. Rajta kívül szintén nagy változás, hogy Brezovszki Gerda távozik a klubtól. Gyakorlatilag mindig is gólfelelőse volt a csapatnak, és ha nem is ment neki úgy a játék, megnyugtató volt, hogy a vízben van, mert bármikor elő tudott venni olyat, amit nagyon kevesen tudnak a női mezőnyben. Nagyon értékes veszteség, de természetesen sok sikert kívánunk neki a jövőben, és nagyon köszönjük a játékát neki és Heninek is: nélkülük nem tartanánk itt, ahol most tartunk.

Ezen kívül kapusposzton megint lesz változás. Tavaly az utolsó pillanatban kellett megoldást találnunk, két új kapussal kellett nekiállnunk a szezonnak, és bár nem volt tervben akkor sem, hogy külföldi játékost igazolunk, de az élet ezt hozta. Antoniával tudtuk megoldani az egyik posztot, de akkor is el elmondtuk, hogy alapvetően úgymond részmegoldás volt az ő leigazolása. Nagyon jó teljesítményt nyújtott, nagyon jól kiegészítették egymást Lucával, ettől függetlenül két új kapusunk lesz. Pecz Eszter, lánykori nevén Tóth Eszter lesz az egyik kapusunk, aki szülés után fog visszatérni. A BVSC-ben játszott korábban, és nagyon bízom benne, mert komoly rutinnal rendelkezik és nagy elszántsággal fog csatlakozni a csapathoz. Hamarosan a másik kapusunk érkezését is bejelentjük.

Nem mehetünk el szó nélkül a csapatot folyamatosan támogató, borzasztóan lelkes szurkolótábor említése mellett sem. Ők mennyit tettek hozzá a szezonhoz, a csapat eredményességéhez?

Rengeteget! Kialakult egy szurkolói mag, amely nem csak az első csapatot, de az utánpótlás korosztályban csatázó csapatainkat is támogatja, akár még idegenbeli mérkőzéseken is. Fordulóról fordulóra remek a hangulat a TVE uszodában, a női ob I-ben nem nagyon látni hasonlót más uszodában. A tábor folyamatosan támogatja a csapatot, tartott már közös programot is a szurkolótábor és a csapat, bízunk benne, hogy ez a jó kapcsolat megmarad, mert nagy szükségünk van rájuk

Az évértékelő második részében Bárány Attilát az utánpótlásról, illetve a Budapest Bajnokságban versengő és az idei szezonban a bajnoki döntőben éppen a Ferencvárost legyőző férfi csapatról kérdezzük.