Ahogy arról honlapunkon is beszámoltunk, vasárnap a bajnokság 15. fordulójában 2-0-s vereséget szenvedtünk az ESMTK otthonában. A mérkőzést követő másnap ismét leültünk vezetőedzőnkkel, Kaszai Gáborral, hogy átbeszéljük, értékeljük a vasárnapi összecsapást. A beszélgetés során többek között szóba került, hogy miért láthattunk két ellentétes félidőt a találkozón, hogy a játékosokat hogy érinti a jelenlegi gyengébb sorozat, illetve, hogy mit lehet tenni azért, megforduljon a mostani tendencia, de az őszi szezon két hátralévő bajnokiját is érintettük.
TVE: Az első félidőben lendületes, fizikális mérkőzést láthattunk, kiegyenlített játék folyt a pályán, itt is ott is akadtak helyzetek, szórakoztató, küzdelmes, jó iramú 45 perc volt. A második játékrész viszont egészen másképp alakult. Te mivel magyarázod a különbséget?
Kaszai Gábor: Jó lenne pontosan tudni a választ, mert én is hasonlóképpen láttam a mérkőzést. Az első félidőben védekezésben és támadásban is működött, amit elterveztünk. Megvoltak a területeink, a támadásaink és a helyzeteink, kapufát is rúgtunk. Az ellenfélnek volt egy-két beadása, Hajagosnak is védenie kellett, de összességében nem tudtak komoly veszélyt jelenteni a kapunkra a hazaiak. Talán itt mutatkozott meg a rutin különbsége. Az ESMTK érettebb csapat, rutinosabb játékosokkal. Mi az első félidőben nem használtuk ki a lehetőségeinket, ők viszont a másodikban az egy-két védekezési helyezkedési hibánkat azonnal gólra váltották. Utána kockáztatnunk kellett, mentünk előre az egyenlítésért, majd a szépítésért. Ebből fakadóan a hazaiaknak a meccs végén adódtak újabb helyzeteik, kapufájuk is volt, de ez abból is következett, hogy mi mentünk előre, jobban kinyíltunk. Az első félidővel elégedettek lehetünk, de a másodikban sem az egész játékunkkal volt gond, hanem azzal a néhány hibával, amelyet az ellenfél kihasznált.
Milyen pozitívumokat lehet kiemelni ebből a mérkőzésből, amelyekre a hátralévő két bajnokin építhet a csapat?
K. G.: Nem csak az ESMTK elleni találkozóra gondolok. A Gyula ellen, a bajnokság éllovasával szemben is látszott, hogy játékban megvagyunk, és a helyzeteink minden mérkőzésen megvannak. Rutinosabbá, a kapu előtt pedig könyörtelenebbé kell válnunk ahhoz, hogy ezekből a meccsekből mi jöjjünk ki jobban. Ha visszanézzük az eddigi mérkőzéseinket, először a védekezésünk állt össze: kompaktak voltunk, kevés gólt kaptunk. A játékunkon még dolgoznunk kellett, de az elmúlt négy-öt mérkőzésen ebben is nagyot léptünk előre. Tudunk labdát birtokolni, kihozni, támadásokat építeni, labdabiztosabbak vagyunk. Most a befejezéseket kell pontosabbá tennünk, mert jelenleg a helyzetkihasználásban van a legnagyobb hiányosságunk.
A helyzetek tehát megvannak, mégis kevés gól születik. Hogyan tudjátok segíteni a játékosokat abban, hogy a kapu előtt jobb döntéseket hozzanak?
K. G.: Sokféle formában gyakoroljuk a befejezéseket az edzéseken. Ez alapot adhat ahhoz, hogy mérkőzésen bizonyos megoldások – akár egyéni, akár összjátékból kialakított megoldások – automatikusabbá váljanak. Az adott helyzetben viszont a játékosnak kell meghoznia a legjobb döntést. Ott sem én, sem más nem tudja helyettesíteni őt.
Azt sem szeretném, hogy ez görcsössé váljon. Én is voltam támadó, tudom, milyen az, amikor nem jönnek a gólok, és az ember ráfeszül. Ezt csapatszinten kell megoldanunk. Várhatunk gólokat a védőktől egy-egy pontrúgás után, vagy a középpályásoktól átlövésekből is. Nem csak a csatárok feladata, hogy eredményesek legyünk: mindenkinek ki kell vennie ebből a részét.
A legutóbbi hat bajnokin a megszerezhető 18 pontból kettőt gyűjtöttünk. Érezhető ennek a negatív sorozatnak a hatása az öltözőben és a mindennapi munkában?
K. G.: Valamelyest igen, ez egyértelmű. A srácok feszültebbek, és egy-egy mérkőzés után kiadják magukból a csalódottságot. A napi munkára viszont nem érzem, hogy rányomná a bélyegét. Mindenből próbáljuk kivenni a pozitívumot, miközben a hibákra is felhívjuk a figyelmet, és dolgozunk rajtuk. Az edzéseken nincs síri hangulat. Tesszük a dolgunkat, és bízunk abban, hogy ez a sorozat megfordul. A játékosok napról napra, hétről hétre beleteszik a munkát. Hiszek abban, hogy ha ezt folytatjuk, az eredményekben is meg fog mutatkozni.
Az őszi szezonból két mérkőzés van hátra: előbb a Csepel otthonában játszunk, majd a Hódmezővásárhelyt fogadjuk. Mi lehet a kulcs ahhoz, hogy megszerezzük a még elérhető hat pontot?
K. G.: Már az is nagy motiváció a játékosoknak, hogy kijöjjünk ebből a sorozatból. Erre a következő két mérkőzés jó lehetőség. Egyik sem lesz könnyű, különösen a Csepel elleni idegenbeli találkozó: ott mindig nehéz pontot szerezni. De a csapat játékában benne van a győzelem, akár mindkét mérkőzésen. Ugyanúgy kell dolgoznunk és készülnünk, mint eddig, minden energiánkat bele kell tennünk a találkozókba. Egy területen kell előrelépnünk: a helyzetkihasználásban. Ha ez sikerül, bízom benne, hogy megszerezhetjük a még megszerezhető hat pontot.
