A hétvégén a 9. fordulót rendezik az NB III. Dél-Keleti csoportjában, csapatunk a Martfű együttesét fogadja hazai pályán. A találkozó előtt vezetőedzőnkkel, Harmati Tamással és játékosunkkal, Bekker Rolanddal beszélgettünk — nemcsak a vasárnapi bajnokiról, hanem a csapat jelenlegi állapotáról és az utóbbi fordulók hullámvölgyeiről is.

Csapatunk 3 győzelemmel, 3 döntetlennel és 2 vereséggel, az előzetes várakozásoknál visszafogottabb eredménnyel várja a Martfű elleni mérkőzést a 9. fordulóban. A legutóbbi fordulóban Dunaharasztin egy pontot tudtunk szerezni, amelyet természetesen csalódásként élt meg a csapat és a szurkolótábor is. Vasárnapi riválisunknak még ennél is kevesebb oka volt az örömre, ugyanis kiütéses vereséggel zárta a játéknapot: hazai pályán a Hódmezővásárhelytől kapott ki 5–1 arányban. A Martfű jelenleg a veszélyzónában, a 14. helyen áll a bajnokságban, 2 győzelemmel és 6 vereséggel, legutóbbi öt találkozóját vereséggel zárta.

Harmati Tamás: „A Martfű eredményeit látva azt kell mondjuk, hogy az ő oldalukon sem alakultak úgy a mérkőzések az elmúlt időszakban, ahogy azt tervezték, de vannak győzelmeik, meg tudják nehezíteni az ellenfeleik dolgát. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy ezen a héten nekünk sokkal fontosabb volt, hogy saját magunkra koncentráljunk, javítsuk azokat a hibáinkat, amik miatt nem tudtunk kellőképpen eredményesek lenni az utóbbi fordulókban.”

Ha egy gondolat erejéig visszatekintünk a Dunaharaszti elleni mérkőzésre, a heti meccselemző videózás során milyen hibákat láttatok, mire hívtátok fel a játékosok figyelmét?

H. T.: „A Haraszti elleni mérkőzés nagyon hasonlított az eddigi találkozóinkhoz, amikor nem tudtunk eredményesek lenni. Ugyanúgy megvolt a lehetőségünk, hogy győzelemmel zárjuk, de végül nem tudtuk ezt megtenni. Az első 10 percben volt két lehetőségünk, amiből vezetést szerezhettünk volna, aztán magunknak tettük nehezzé a találkozót, főleg a kapott gólt követően. Pozitívum, hogy a csapatnak volt tartása és mindent megtett az egyenlítésért, vissza tudtunk jönni, ugyanakkor az negatívum, hogy végül csak egy pontot tudtunk szerezni. Vasárnap az lesz a célunk, hogy mindenképpen mi szerezzük meg a vezetést, és mi is zárjuk győztesként a mérkőzést.”

Erről játékosunk, Bekker Roland is hasonlóan vélekedik:

Bekker Roland: „Valóban voltak jobb periódusai a meccseknek, voltak rosszabb periódusok is. Nyilván a rossz periódusból le kell vonni a tanulságot, abból javulni kell, a jókat meg tovább kell vinni a következő mérkőzésre. A Dunaharaszti ellen támadásban például az a minőség nem volt meg, amit edzésen vagy egy-egy meccsen láthattunk.”

A stábbal kapcsolatban sokszor elmondtuk, hogy rengeteg statisztikát gyűjt össze az adott meccsekről és folyamatosan elemzi azokat. Mit mutatnak ezek a statisztikák, mi az oka annak, hogy a kapott gólok száma magasabb a vártnál, illetve, hogy bár helyzetekig eljutunk, vannak olyan meccsek, amikor ezek a támadások nem annyira hatékonyak, nincs meg bennük a kellő minőség, ahogy ti is mondjátok?

H. T.: „Valóban igyekszünk mindent megvizsgálni. Folyamatosan keressük azt, hogy miben tudunk fejlődni. Való igaz, hogy a felkészüléshez képest — és az reális összehasonlítás, mert hasonló csapatokkal játszottunk az Dunaharaszti MTK, Dabas, ESMTK, a Monor vagy akár a magasabb osztályban szereplő Budafok ellen — a helyzetkihasználásunk jóval magasabb volt akkor, mint most. Ugyanez igaz a védekezésre is: több blokk, minőségibb védőmunka, kevesebb mérkőzést befolyásoló egyéni hiba, emiatt hatékonyabban tudtuk megőrizni a kapunkat a góltól. Most is átlagosan 1,8 gólt rúgunk, tehát majdnem kettőt mérkőzésenként, és nyolc meccs alatt 37 százszázalékos helyzetet dolgoztunk ki. A számok azt mutatják, hogy eljutunk az ellenfél kapujához, veszélyesek vagyunk, de nagyobb meggyőződéssel, hittel kell ezeket befejezni. Ha ez teljesül, akkor eredményesebbek leszünk.”

B. R.: „Mi is azon vagyunk, hogy az edzésen felépített dolgokat bátrabban, több önbizalommal ültessük át a mérkőzésekre. A potenciál bennünk van, csak meg kell tudnunk mutatni éles helyzetben is.”

Ti felfedeztek egyfajta mentális blokkot a játékosoknál? Ezt csupán azért kérdezem, mert az edzésekre jellemző, hogy „csípnek, harapnak” a játékosok, megcsinálják azokat a dolgokat, amelyekre a stáb hangsúlyt fektet, és ami még észrevehető, hogy sokkal felszabadultabb a játék is az edzéseken.

H. T.: „Ez a jó szó, hogy felszabadultabbak! A bajnokság elején, a második forduló után nem jöttek azok az eredmények, amiket elvártunk magunktól. A játékosaink is magas elvárásokat támasztanak magukkal szemben, és miután nem úgy sikerültek a mérkőzések, kialakult egyfajta görcsösség náluk, ez leginkább a kapuk előtt mutatkozott meg. Én azt látom, hogy mindenki megtesz mindent azért, hogy nyerjünk — ugyanúgy az edzéseken is, hogy jobbak legyünk és készen álljunk a mérkőzésre. Továbbra is folytatnunk kell ezt a munkát, még nagyobb hittel, még nagyobb meggyőződéssel, még nagyobb összetartással, mert ilyenkor ez a legfontosabb!”

B. R.: „Mi is érezzük, hogy az edzéseken kijönnek azok a dolgok, amiket gyakorlunk, de a mérkőzéseken nem mindig. Érezzük, hogy az a bizonyos felszabadultság valóban hiányzik a meccseken. Beszélgetünk erről öltözőn belül, és mindenki elhiheti, hogy azon vagyunk hétről hétre, hogy ez változzon.”

A vártnál visszafogottabb eredmények miatt a szurkolók oldaláról is észrevehető egyfajta türelmetlenség, elégedetlenség. A lelátói hangok, a szurkolói kritikák nyilván eljutnak hozzátok is. Mit gondoltok ezekről?

H. T.: „Kritika éri a ház elejét, és természetesen ez jogos kritika. Mindenki győzelmeket vár tőlünk és több sikert, mint amennyit eddig szállítani tudtunk. A szurkolók jogosan türelmetlenek, de nekünk akkor is higgadtnak kell maradnunk. A játékosok és a stáb is hisz abban a munkában, amit elvégzünk. Az edzéseken a munka rendben zajlik, a keret élvezi ezeket a tréningeket, biztos vagyok benne, hogy képesek leszünk újra nyerni és elkezdeni építeni egy olyan sorozatot, amely gyógyír lesz a sebekre.”

Nyolc mérkőzés van mögöttünk, ugyanennyi előttünk. Mi kell ahhoz, hogy a hátralévő mérkőzéseken megforduljon az eddig látott tendencia és rálépjünk egy sikeresebb útra?

H. T.: „Azt a különbséget, amit a mezőnyben tudunk kialakítani, a kapu előtt érvényesíteni kell minden szinten, hátul pedig a nagy egyéni hibákat ki kell küszöbölni, és akkor nem leszünk ennyire sebezhetőek.”

B. R.: „Mindenkinek 200 százalékot kell beletennie — veszi át a szót Bekker Roland — mert még lehet, hogy az is kevés lesz! De azon lesz mindenki, hogy ezt a vasárnapi találkozót, ha törik, ha szakad, győzelemmel zárjuk. Ha kell, vért iszunk, de a lényeg, hogy nyerni akarunk!”

Vasárnap tehát a Martfű együttese látogat hozzánk. Ellenfelünkkel korábban még nem találkoztunk, ez lesz a két csapat első összecsapása egymás ellen. A találkozó 16 órakor veszi kezdetét, várunk mindenkit a stadionban, szurkoljunk együtt csapatunknak, hogy sikerüljön újra rálépnie a győzelmi ösvényre, és ezzel elindítson egy sorozatot, amelyre a későbbiekben valóban lehet építeni.