Egy ponttal távozott Szombathelyről csapatunk, az NB III. negyedik fordulójában, így továbbra is győzelem nélkül állunk a tabellán. A Haladás elleni mérkőzésnek vannak negatív és vannak pozitív tanulságai egyaránt, ezeket vizsgáltuk meg vezetőedzőnkkel, Harmati Tamással.
A vasárnapi találkozónak a Rohonci úti csodálatos stadion adott otthont. A mérkőzés gyászszünettel kezdődött, a pályafutását éppen Szombathelyen kezdő, olimpiai bajnok, Eb bronzérmes kiváló labdarúgó, edző és klubvezető, korábbi szövetségi kapitány Komora Imre előtt tisztelegtek a résztvevők, aki életének 85. évében hunyt el.
(Fotó: haladasvse.hu)
Jól indult a mérkőzés, mindkét oldalon voltak helyzetek már a kezdeti percekben, a mi oldalunkon Vankó Imre veszélyeztetett egy távoli lövéssel. Nem sokkal később Barczi Dávid előtt adódott lehetőség, a hazaiak eladott labdájából tudott helyzetet kialakítani, ám csapatkapitányunk lövését a szombathelyi kapus nagy bravúrral védte. Az ivószünetig nem igazán veszélyeztetett a Hali, nekünk egy-két helyzetünk volt, ám a beadásokat vagy jó érzékkel húzta le Horváth kapus, vagy a védők tudtak menteni. A 39. percben aztán történt egy igencsak kérdéses szituáció, amely után többen büntetőt reklamáltak: egy szép Vankó-Bencze összjátékot követően az ötös sarkánál az egyik játékosunk „eltűnt”, ám a játékvezető szögletet ítélt, a hazaiak legnagyobb örömére. Aztán jött a hidegzuhany, hiszen szinte a semmiből, pár perccel az első félidő vége előtt a Haladás meg tudta szerezni a vezetést: Jancsó 15 méterről jobbal a bal sarokba helyezte a labdát. Amíg a mi oldalunkon kimaradtak a helyzetek, addig a hazaiak a kevés lehetőségük egyikét ki tudták használni.
A szünetben aztán Harmati Tamásék rendezni tudták a sorokat, mindez pedig a pályán is megmutatkozott, hiszen két perc alatt fordított a Kerület. Előbb a visszatérő Bekker Roland egyenlített, majd az eddigi összes bajnoki találkozóján betaláló Bencze Márk szerezte meg csapatunk vezető gólját. Az öröm azonban nem tartott sokáig, ugyanis 10 perc elteltével a Haladás ismét betalált: Ferencz ment el a bal szélen, levitte a labdát az alapvonalra, majd pontosan adott középre, az ötösön pedig Fehér érkezett, és a bal sarokba passzolt. Ezt követően szinte felborult a pálya, Barczi Dávidék folyamatosan dolgozták ki a helyzeteket. Előbb Vankó Imre veszélyeztetett, majd Bekker beadása után Czuczi és Horváth mentett a gólvonalról, majd Árva Bence beadásából Bencze Márk emelt kapura és végül csak a felső léc mentette meg a Halit az újabb góltól. Tíz perccel a vége előtt Szalka Dominik került helyzetbe, távoli lövését a szombathelyi kapus lábbal hárította, majd Barczi tört be a 16-oson belülre és egészen az ötösig vitte a labdát, de Horváth kapus ezt a helyzetet is védte. Hatalmas fölényben játszott a Kerület a találkozó utolsó harmadában, ám a helyzetek kimaradtak és végül maradt a pontosztozkodás, amelynek egyik csapat sem örülhetett.
„Az első félidőben nem játszottunk igazán jól, a labdabirtoklásban voltak hiányosságaink, hiányoztak bizonyos labda nélküli mozgások és nagyon sok ki nem kényszerített hibával játszottunk. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy még így is kontroll alatt tartottuk a mérkőzést, és igaz ez arra az időszakra is, amikor az ellenfélnél volt a labda. Aztán igazából a semmiből kaptunk egy gólt. A félidőben rendeztük a sorokat, aminek meg is lett az eredménye, mert két perc alatt sikerült fordítanunk. Ezt követően, amikor már úgy éreztük, hogy minden szempontból fölényben vagyunk, egyéni hibák sorozatából egyenlített a hazai csapat, utána pedig bár mindent megtettünk, rengeteg gólhelyzetet dolgoztunk ki, de a győzelmet nem sikerült megszereznünk” – értékelte röviden a vasárnapi bajnokit Harmati Tamás.
(Fotó: haladasvse.hu)
Négy fordulót követően két döntetlennel és két vereséggel a tabella 13. helyén állunk, továbbra is várunk az első bajnoki győzelemre. A szurkolók természetesen türelmetlenek, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a játékunk megvan, támadásban veszélyesek vagyunk, rengeteg helyzetet dolgozunk ki meccsenként és az első találkozókat követően a védekezésünk is stabilizálódott, ugyanakkor a szerencse egyelőre nem a mi oldalunkon áll.
„Mindent elmond a mostani mérkőzésről, hogy az ellenfélnek három kaput eltaláló lövése volt, egy távolabbi kísérlet, amit könnyedén védett a kapusunk, majd még kettő, amelyekből a góljaik születtek. A mi oldalunkon a két rúgott gól nem számít kevésnek, de ha azt nézzük, hogy emellett volt még hat 100%-os helyzetünk, akkor már lehet és van is hiányérzetünk. A két kapott gól sok, főleg, ha azt nézzük, hogy két-három helyzetből született. Ez egy megnyert mérkőzés volt, mint ahogy volt már ilyen a szezonban, ám mégsem tudtuk a három pontot megszerezni” – utalt a találkozó forgatókönyvére vezetőedzőnk.
A sebek nyalogatására azonban nincs idő, hiszen a hétvégén következik a Magyar Kupa 2. fordulója, amelyen a Mohács ellen lépünk pályára, majd a hétközi forduló keretén belül az ETO Akadémia csapatát fogadjuk szerdán a hatodik fordulóban, majd azt követően a Mosonmagyaróvár együttesénél vendégeskedünk. A sorozat nem egyszerű, hiszen az ETO két győzelemmel, egy döntetlennel és egy vereséggel áll a tabella ötödik helyén, míg a Mosonmagyaróvár eddig veretlen, jóllehet minden mérkőzését döntetlennel zárta.
„Én úgy gondolom, hogy az egyértelmű, hogy van bennünk potenciál, de mindent komplexen kell kezelni, tehát hiába tudunk magasabb szinten támadni, ha a védekezésben elkövetünk olyan hibákat, amelyek alacsonyabb szinten is végzetesnek számítanak. Most már a Mohács elleni kupamérkőzésre készülünk, illetve arra az újabb sorozatra, amely előttünk áll. Nem vagyunk túl sokan, éppen ezért jól kell beosztani az erőnket, mert nagy feladat lesz megint ez a három mérkőzés egymás után, de mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk az előttünk álló találkozókból” – beszélt a következő napok menetrendjéről vezetőedzőnk.
Tény, hogy a mostani szezon nehezebben indult, mint ahogy azt vártuk, reméltük. Ugyanakkor a tavalyi szezonkezdés sem volt zökkenőmentes, négy fordulót követően egy győzelemmel és három döntetlennel álltunk, és ha visszaemlékszünk, akkor is voltak olyan hangok, amelyek kilátástalannak, vagy éppen gyengének titulálták a csapat teljesítményét. Aztán jött a Bicske elleni bajnoki és megfordult a szerencse, a csapat elkapta a fonalat és egy 12 mérkőzéses veretlenségi szériát épített.
„Mindenkinek erősnek kell lennie, illetve most kell megmutatnia mindenkinek azt, hogy honnan jött, vagy, hogy hová tart, hogy mit szeretne elérni és kivenni ebből a történetből és mindezt a pályán a teljesítményével kell alátámasztania. Papíron jól nézzünk ki, a keret tagjai jól dolgoznak, jól készülünk föl, a játékosok jól teljesítenek az edzéseken, az öltözőben is rendben mennek a dolgok, de mindezt át kell tudni vinni a mérkőzésekre is, és ott kell bizonyítani. A tavalyi idényben is lassan indultak a dolgok, négy mérkőzés után csak egy győzelmünk volt, igaz idén még az az egy is hiányzik, de azért vannak hasonlóságok. Említettük, hogy idő kell, hogy mindenki elkapja a fonalat. Vannak olyan játékosok, akik később érkeztek, voltak olyanok is, akik mögött hosszabb kihagyás volt, azt gondolom, hogy össze fog ez állni. Aki kint volt a mostani mérkőzésen, vagy az eddigi találkozókon is ott volt, az láthatta, hogy a játékosok mindent megtesznek a pályán azért, hogy sikeresebbek legyünk és amíg a nézők tapssal jutalmazzák a meccsek végén a játékosok teljesítményét, addig azt gondolom, hogy kivehető az, hogy mit szeretnénk elérni” – zárta a beszélgetést Harmati Tamás, aki természetesen azt sem fejeltette el megemlíteni, hogy a szurkolók támogatása milyen sokat jelent jelenleg a csapatnak.
A találkozó után a hazaiak szakvezetője, Szenczi Imre is értékelte a látottakat.
„Tudtuk, hogy egy nagyon nehéz mérkőzés elé nézünk, és ez így is lett. Összességében a döntetlent talán megérdemeltük. Volt két felépített támadásból szerzett gólunk, valamint óriási szív és akarat, hogy legalább egy pontot itthon tartsunk. Az első félidő végén sérülés miatt az addigi viszonylagos szervezettségünk megbomlott, így a második játékrészre a játékunk minősége nagyot zuhant. Ráadásul egy jó, az élmezőnyhöz tartozó – mert oda fog tartozni – csapat ellen játszottunk, amivel szemben mindent megtettek a játékosaink a sikerért.“
A mérkőzés krónikájához még hozzá tartozik, és mindenképpen örömteli, hogy a mérkőzés végén egy újabb, az utánpótlásból felkerült fiatal játékosunk mutatkozhatott be az NB III-ban! A 16. születésnapját pár hete ünneplő Zajtai Szilárd esett át a tűzkeresztségen Szombathelyen és kapott pár perc játéklehetőséget, amelyhez ezúton is gratulálunk!
Haladás VSE – III. Kerület 2-2 (1-0) Rohonci út, 350 néző, vezette: Erdélyi.
Haladás VSE: Horváth A. – Czuczi, Horváth M, Kovács B. (Dezamits 45.), Tarján – Szakály, Fehér (Hende 79.) – Jancsó (Horváth D. 79.), Szenczi (Hári 58.), Árvay (Horváth Arnold 58.) – Ferencz. I
II. Kerület: Simon Sz. – Bekker R. (Zajtai Sz. 88’), Fodor F., Szabó M. (Árva B. 59’), Cseszneki R., Erdei G., Pálvölgyi P. (Hegyi P. 59’), Vankó I. (Szalka D. 66’), Buda P., Barczi D., Bencze M.
Góllövők: Jancsó (43.), Fehér (62.), illetve Bekker R. (51.), Bencze M. (52.)
